Mi történik velem? Nyolcadikos vagyok, eddig én voltam a legjobb tanuló (most is az vagyok, csak rosszabb eredményekkel).

Szia!

Kezdetnek már az is nagyon jó, hogy rájöttél arra, miért rontottál le egy kicsit! Szerintem se az a megoldás,hogy a szüleid eltiltanak a számítógép elől...ha valaki nem akar tanulni, az akkor sem fog. Finoman kérd meg őket, hogy tanulás után egy picit internezezhes! Semmiképp se legyél követelöző és tarsd a szemed előtt, hogy csak jót akarnak Neked!

Rajtad áll vagy bukik a dolog, hogy van-e akkora akarat erőd, hogy betars a kellő egyensúlyd. Gondolj bele 8 teljes évig, voltál jó tanuló, vétek lenne most lerontani. Ülj le és tanulj meg szépen mindent másnapra, és utánna addig netezel ameddig jólesik. Nem azt mondom, hogy éjszakákba menően, de 2-3 óra simán belefér.

Hidd el, ez tényleg akarat kérdése!:)

-Tündérlány(17)-

Én is nyolcadikban rontottam, és nem tudtam, mi az oka. Akartam én jól tanulni, és nem ment. Valahogy úgy megtörtént velem az egész, mint egy álomban. Ma azt sejtem, hogy egyszerűen ekkorra jöttek ki a családi problámák (szülők szüntelen alkoholizmusa, verése), de lehet, hogy nem ez volt az oka, sok minden lehet.

Persze remélem, Nálatok nincs ilyen.

Milyen a légkör egyébként? Írtad, hogy szigorúak, de ettől függetlenül, felmerül még egy kérdés.

Elfogadóak-e Veled szemben, vagy pedig elutasítóak? Van-e rendszeres Bened olyan érzés, hogy úgy érzed, állandóan bizonyítanod kell? Van-e olyan Benned, hogy olyan érzés, mintha tojáshéjon lépkednél?

Azért mondom, hogy ez független kérdés, mert elvileg egy szigorú szülő is lehet elfogadó, és fordítva, elvileg egy laza szülő mellett is érezhet az ember állandó bizonyításkényszert, az is lehet elutasító. No mg persze olyan is lehet, hgy tényleg együttjár a kettő, sok minden lehet. Lehet,hogy teljesen téves dologra gondoltam, sok más dolog is lehet még.

Ne haragudj, ha fölöslegesen kérdeztem rá a családi légkörre, háttérre. Ténzleg sok minden más is lehet, ne vedd bizonyságnak. Igayából csak azért ugrott be az ötlet, hogy rákérdezek, mert ezt is írtad:

,,Egy ideje próbáltam megint rendesen tanulni de folyton rossz a kedvem, ha valami nem sikerül sírnom kell, estére megfájdul a fejem és nem sikerül úgy tanulni. Örökös "lyuk" ott bent.''

és emiatt arra gondoltam, itt nem feltélenül csak afféle tanulásmódszertani kérdés merül fel (hogyan kell hatékonyan tanulni stb), hanem általában az önbizalom, énkép stb. kérdése is felvetődik, és ennek már lehet köze a család légköréhez is.

De persze sok más is lehet, nem feltétlenül ez, sok más ok is meg tud engem zavarni a tanulásban.

, hogz rákérdeyek:

El tudom képzelni, hogy felnőtt embereket nehéz lehet pszichológushoz elvinni, mert hát esetleg úgysem látják be, még ha szükségük lenne rá, akkor sem.

De talán mégis lehetne egy ,,trükk''. TE mennél pszichológushoz --- ha lehet, olyanhoz, akit jóelőre kinézel, meg megbízol benne, meg tudod, hogy ért hozzá. Aztán az majd úgyis rájön arra, hogy nem elsősorban Veled van a baj, és elmondja ezt a szüleidnek, és neki már talán jobban ehiszik.