Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » A SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓról...

A SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓról a védőnők, a szakemberek miért nem beszélnek a kismamáknak, tragédiák történnek, mivel még mindig tabu témaként kezelik?

Figyelt kérdés
A 9 hónap alatt jó néhányszor az egészségházban tartanak előadást a védőnők és az arra illetékes szakemberek a babavárásról.Lehet mondani, hogy legalább olyan fontos lenne felkészíteni a leendő anyukákat arra, hogy igen is létezik a SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓ és annak megelőzése és kezelése.
2011. nov. 3. 10:12
 1/8 anonim ***** válasza:

Erre van megelözés?

nekem hiaba mondana vki hogy fogadjam el magam.mikor belenéztem a tükörbe és elég sz.rul neztem ki.

2011. nov. 3. 10:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
Ez minden nonek a feladata, hogy felkeszul erre a valtozasra, hiszen testileg, lelkileg valtozni fog, ez igy normalis. Ezek a szakembereknek nem a feladata, sot nem is lathatnak bele minden anyanak a lelkebe, hogy ott valojaban mi zajlik le. En ugy erzem, hogy amikor egy no tul sokat topreng, vagy felelmet erezz, akkor mar a feladata lenne, mivel erre van lehetosege, hogy ilyen eloadasokon tanacsot ker pl., s igy lehetne ezt megelozni.
2011. nov. 3. 10:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:
Amennyiben így állunk hozzá, akkor itt már baj van.El kellene hinni, hogy amikor azt mondják, hogy ez vele járója, de el fog múlni a probléma. Csak, hogy a mai kismamák nem hisznek senkinek /talán még maguknak sem/.
2011. nov. 3. 10:46
 4/8 anonim ***** válasza:

Egy negyed órás ismertető, elméleti blokk valóban beleférhetne a babavárási tematikába. Felsorolhatnák, mely tünetek természetesek a szülés utáni érzelmi hullámzáson belül, illetve mely tünetek, időintervallumok esetén érdemes már szakemberhez fordulni. Adhatnának erről szóróanyagot, felsorolva olyan intézményeket, ahová szülés utáni depresszió-gyanú esetén fordulni lehet.


Az a baj, hogy ők nem az érzelmi-lelki részre fektetik a hangsúlyt, hanem a "technikaira", a baba szükségleteinek ellátására koncentrálva. Ez érthető is, de legalább szóróanyagot bocsássanak rendelkezésre, ha kivesézni nem kompetenciájuk is a témát.

2011. nov. 3. 10:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 A kérdező kommentje:
A 10.50-es hozzászólással tökéletesen egyet értek.Így gondoltam én is, hogy a babavárásról szóló kis füzetek mellé , mint kis melléklet szerepeln, ami arról szólna, hogy ezzel együtt milyen testi-lelki folyamatokon esnek át a kismamák és probléma esetén hová lehet fordulni.
2011. nov. 3. 10:57
 6/8 anonim ***** válasza:

Szerintem létre kellene hozni egy kifejezetten ezzel a témával foglalkozó csoportot. Nekem is sokáig voltak problémáim a szülés után, és az zavart a legjobban, hogy bár sokat írnak a szülés utáni depresszióról a neten, mégis úgy éreztem, mintha egyedül lennék a dologgal. Aztán szerencsére egy csomó ismerősömről kiderült, hogy hasonló gondolatokkal, problémákkal küzd, ami már önmagában megnyugatató, nem érzi tőle magát „ufónak” az ember.

Úgy látom, ez egy erős társadalmi tabu még mindig, mindenki azt mutatja kifelé, hogy ő most milyen boldog, hogy gyereke van, és igyekszik megfelelni a jól vasalt/sminkelt, átszellemülten mosolygó anya sztereotípiájának, amit pl. a reklámok nyomnak az arcunkba.

Ha pedig őszntén kimodja az ember a gondjait, megvető pillantások kísérik. Pedig tapasztalatom szerint, már ha meg tudjuk ezt beszélni valakivel, attól oldódik a feszültség, egy-egy ironiával teli beszélgetés a gyerekvállalás valódi problémáiról igen jót tehet.

(Egyébként DAC-nak, Depressziós Anyák Clubjának kereszteltem volna a „szervezetet”, utalva ezzel arra, hogy mi, dacolva a társadalom rosszallásával, kimondjuk az igazságokat. :)

2011. nov. 5. 09:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 A kérdező kommentje:
Igen is,ha be valljuk,ha nem mindenki átesik a szülés utáni depresszión. Nekem az volt a nagy szerencsém, hogy nagyon szeretek beszélgetni, őszintén vallani az érzéseimről, elmondom, ha úgy érzem valami frurcsát érzek a lelkemben, nyugtalan vagyok. A páromnak is azt mondtam, hogy üljünk le, mert szerettem volna megosztani, amit érzek.Gyakran kérdeztem a nővérem, hogy mi minek a tünete, inkább szóljanak,ha valami furcsát vettek észre rajtam. Én nem haragudtam meg rájuk, hiszen előtte nem ismertem ezt az érzést. A kisbabámra szenteltem a figyelmem,minden pillanatát vele akartam megélni. Amikor éreztem bármilyen furcsa érzést, mentem sétálni a kicsivel, hívtam olyan valakit,akivel teljesen bizalmasan megoszthattam félelmeim.Hálás vagyok,amiért ilyen a természetem,ha bánt valami szeretem rögtön megosztani,nehogy valami butaság történjen velem.
2011. nov. 5. 10:43
 8/8 anonim válasza:

Én, védőnőként mindig felkészítem az anyukákat, hogy a baba megszületése után nem lesz minden happy, hogy a kialvatlanság az összeszokás az elején nagyon nehéz is tud lenni (persze gyerek válogatja) és hogy hogyan tudnak védekezni ez ellen.

Tudom, hogy sokan nem szeretik a védőnőiket vagy feleslegesnek tartják, de nem minden védőnő egyforma, úgy ahogy más szakmákban is van aki jól vagy rosszul, adott esetben sehogy nem végzi a munkáját.

2011. nov. 7. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!