Hogyan tudnám elviselni az életet?

A te bajod az, hogy olyan helyzetbe hoztad magad, amit nem látsz át. A kiút ebből úgy adódik, ha a kavargó érzéseket és gondolatokat nem elfojtod, hanem felerősíted és megfogalmazod. Nevezd meg az érzéseket, amik uralnak téged. Tudd, hogy ebbe a helyzetbe önszántadból mentél bele gyógyszerestül, alkoholostul, és te vagy az, aki megmondja, meddig tartson ez és hogyan végződjön. Jó jel, hogy az életösztönöd aggódik érted, létrejött benned az a személyiséged, aki szeret és gondoskodni akar rólad. Harcolnia kell majd azzal, aki valamilyen múltbéli ,nem tudatosított dolog miatt súlyos függőségbe hozza magát.

A gyógyszer nem a probléma oka, nem a gyógyszertől függsz, nem is a "szeretett" személytől, hanem egy énképtől, ami úgy hat a tudatalattidban, hogy önállótlannak, elhagyottnak, stb érzed magad. Ha őszinte vagy önmagadhoz, rájössz majd, hogy ez az érzés hamarabb megvolt benned, mint ahogy a külső helyzet előállt.

Számolj el magadban minden egyes érzéssel (önvád, felelősségérzet, lelkifurdalás, harag, stb), nevezd meg őket, hogy lásd, hogyan hatnak rád. Ha felismered magadban akár csak az egyiket is, a legközelebb, amikor a hatása alá kerülsz, tudni fogod, hogy mi történik benned, megfigyelőjévé és később irányítójává válsz majd a folyamatnak. Nem fogsz belebukni ebbe a projektbe, az események arra szolgálnak, hogy segítsenek megismerni magadat, kitisztítani a múlt, vagy a régmúlt életek salakját, hogy megszülethessen egy bölcsebb és erősebb éned. Segíts magadnak, mert még csak terhes vagy ezzel az éneddel, fejlődnie kell, tápláld őt, és gondolkozz azon, milyen is lesz, milyen is lehetnél, amikor szabad vagy.

Ahhoz, hogy megismerjük a szabadságot, először meg kell próbálnunk odaláncolni magunkat valamihez, hogy rájöjjünk, hogy ez nem lehetséges. Nem ülhetünk ott az idő egy pillanatában megrekedve, mert a pillanat elteltével minden megváltozik. A láncokkal csak meg akarjuk állítani az időt, mert lelkünk valamitől megijedt, ijedtségét elrejtette, és sehol sem találja, ezért nem is tudja megérteni. Ha a lelkünket magunkban felneveljük, rendezőként, és nem díszletként leszünk jelen saját életünkben. Ha elengedjük a halott idő-pillanatokat, rájövünk, milyen fontos a jelent nem elnyomni, de megélni, mert AMI TÖRTÉNIK, CSAK AKKOR, OTT ABBAN A PILLANATBAN VAN, ÉS SOHA TÖBBET NEM LESZ.

Akkor lelkünk valódi természete megszületik.