Mit gondolsz az öngyilkosságról, az öngyilkosokról?

Őszintén sajnálom őket. A leglassabb halálozási mód odáig eljutni.

Majd fog ide írni a sok "jaj de lenézem őket", aki még életében egy problémával se szembesült, remélhetőleg ők sose jutnak el odáig továbbra se...

Szia!

Háát azt gondolom hogy az a tuti ami most itt van, ami formálható 1000 féleképpen, megélhető millió módon, és főleg megváltoztatható. Hát ezt eldobni, vmi bizonytalanra, semmire, valamire, ki tudja mire cserélni (mindenkinek hite szerint) nem okés. Jaa és ne feledjük el hogy azért bárhogy is de fájdalmas dolog eldobni. Sőőt rettentően aggódom hogy mi lesz ha majd betegség (bármi egyéb) következtében akaratom ellenére kell szembenéznem a halállal.

A konkrét gondolatodra utalva, hogy egy tizenéves véget vetett az életének, azt gondolom hogy egy tizenéves azért is lehet nagyon elkeseredett mert nagyon kiszolgáltatott. Nem áll még önálló lábon (én már igen, 38 éves vagyok) emiatt kiszolgáltatott a szüleinek, tanárainak, idősebbeknek, és ez rossz. Nehezen feldolgozható is lehet. De! Ez a szitu múlik, hiszen ahogy telnek az évek, betölti a 18-at, (esetleg előtte 1-2 évvel előtte is akár) és nyugodtan feltarthatja a középső újját az őt sanyargatóknak. Megváltoztathatja az életét, úgy ahogy neki jó. Uncsitesóm például kiment 18-évesen az USA-ba.

Ha pedig az elkeseredés oka nem ilyesmi, hanem a LOVE, akkor is feleslegesnek látom a depit, és az öngyit, bármilyen divatos is. Az életben a szerelem nem mondom hogy nem fontos, de hogy emiatt vki eldobja az életét, azt nem gondolom jónak. Egy megromlott kapcsolat rendbe jöhet később, huszonéves korára mindenki annyira megváltozik, hogy egy gyermekkori kapcsolat simán újraéledhet. Anyámék is elváltak amikor kicsi voltam, aztán újra összeházasodtak. Egyszóval az emberi szív útjai annyira bonyolultak hogy ez sem indokolhatja hogy valaki az életét eldobja, mert még bármi lehet...:)

Ha pedig vki elveszt valakijét (szerelmét, szülőjét, barátot) akkor sem az öngyi a megoldás mert lehet hogy feldolgozhatatlan, de idővel a fájdalom elviselhetővé válik. Egyszóval az öngyilkosság nem megoldás! Ráadásul az ember tele van van önvédő mechanizmussal (lélektan), amiket hagyni kell működni, és akkor idővel csökkenni fog a fájdalom. És elviselhetővé válik!!! Ez biztos!

ÜDv.

Én hiszek a reinkarnációban, a karmában, és egyáltalán az ezotériában, és az öngyilkossággal az a baj, hogy megoldatlanul hagyunk egy problémát és ezt nehezítve kapjuk majd meg újra... mindenkinek vannak olyan pillanatok az életében, amikor feladná, mert nem lát kiutat, úgy érzi nem tud felállni, elrontotta az egész életét stb... de végig kell csinálni!

Ha ilyen hírt hallok, nekem az jut eszembe, hogy vajon mi lehetett az a probléma, amiért ezt tette valaki? Tényleg annyira súlyos volt?

Átérzem teljesen az okát, én már körübelül egy éve erősen gondolkodk rajta, ha érne egy nagyon negatív hatás simán megtenném. Sajnálom de nem tudom elítélni sem vallásilag sem máshogy.

Sose a problémákkal van a gond hanem az emberrel akinek ezt el kell viselnie, nem mind vagyunk egyformán erősek és csak az számít mi hogyan ítéljük meg a helyzetet. Van amikor betelik a pohár.

Azt mondani, hogy mindig van reménny és mindenre van megoldás csak egy jól hangzó demagóg emberi duma. Azért gondoljuk így mert annyira akarunk hinni benne. Az meg nem vígasztal, sőt kissé kárörvendő, ha azzal vigasztaljuk magunkat, hogy másoknak még rosszabb...