Félek közlekedni, hogy lehetek úrrá rajta?

Nem tudna valaki elkísérni?

Egy ötlet, ha csak valóban pár méterről van szó. Amíg befelé mész, nézz hátra, és figyeld, hogy ott jöttél be, ott a bejárat, bármikor visszamehetsz. Ha eléred az út felét, akkor meg néz előre, és gondolj arra, hogy mindjárt kint vagy. Arra is gondolj, ha bármi történne, rosszul lennél, pillanat alatt segíteni tud valaki.

Szóval ne javasoljuk az orvost? Így akarsz élni? Félelemben? Azért kíváncsi lennék mit is jelent az hogy "ne javasoljuk az orvost mert az megvolt"

Meddig voltál hajlandó a kezelésekre járni? Szedted a gyógyszereket? Az életmódod megváltoztatására tett javaslatait megtetted?

Azért nem fogok segíteni, hogy megtegyél most pár métert! Utána mi lesz? Jövő hónapban mikor intézni valód lesz stb...

Hasonlóval küzdök.Nem félek az emberektől, mégis, odakint az utcán mindenféle bajom van.Remegek mint a nyárfalevél és időnkét totál leblokkolok.Én azt szoktam csinálni, hogy ilyenkor leülök és magamban imádkozom.Erőt kérek, hogy leküzdjem a félelmeim és valahogy mindig adatik annyi bizalom és kitartás, hogy aztán igenis felállok és elintézem, amit akarok.Ilyenkor segíthet az is, ha humorosan próbálod felfogni a dolgokat.Én saját magamat szoktam jólesően megmosolyogni, miközben ezt gondolom magamról:"jajj te, mit szerencsétlenkedsz itt, tiszta vicces vagy!"Vagy épp azt mondom magamnak:Menni kell, meg kell szokni, ha nem akarok a négy fal között megrohadni..

Nos, nekem ezek a dolgok segítenek, attól függően, épp milyen hangulatban vagyok.