Szerintetek normális ez?

Valószínűleg nagyon hosszú lesz, de fontos.

Nem régen volt egy rémes álmom, ugrásokban haladt az idő, s közben történtek dolgok, amiket ki kellett következtetnem.

A lényeg, volt egy idős hapsi, akinek a hangját hallottam, néha meg is jelent, olyankor minden porcikám menekült volna előle. Mikor beszélt, hozzám beszélt, azt hittem hányok a hangjától. Körülöttem hullottak az emberek, én pedig menekültem, mert a haldoklók engem vádoltak. Mindenkinek elvágták a torkát, a vége felé a családomat is megölték. Az álom végén egy tárgyaláson ültem, kényszerzubbonyban, körülöttem ápolók, nyugtató injekciókkal, a bíró könnyeivel küszködve olvasta fel a halálbüntetésemet. Majd a hab a tortán, az idős hapi hangját hallottam, amint ezt mondja, "ne félj, én örökre veled maradok", és egyre csak nevetgélt.

A legrosszabb az volt, hogy nem jöttem rá, tényleg én vagyok-e a tettes, mert ezt nehéz lett volna elfogadni, vagy az idős hapi tényleg létezett, és ő gyilkolt.

Egyébként gyakran álmodok olyanokat, hogy megölnek, akár többször egymás után, és fáj...