Mással is írattak alá "szerződést" pszichoterápia előtt, miszerint a terápia ideje alatt nem követ el öngyilkosságot illetve önsértő magatartást?

Nem tudom, de elképzelem, ahogy az ürge mégis megpróbálja felvágni az ereit, aztán beperelik a szerződésre hivatkozva.:D

Nem tudom, ennek tényleg semmi értelme nincsen. :)

Első vagyok.. Emésztem magamban a témát, mert sehogysem áll össze a kép. Bár nem vagyok szakértője sem a pszichológiának, sem a jognak, de akkor sem bírok előállni egy életszerű helyzettel.

Mondjuk, öngyilkos lesz a páciens, beperelik az pszichológust, és a bíróságon gyanúsítottként szerepel, mert miatta lett öngyilkos valaki. Ekkor előkerül egy papír, amin az illető írásban adta és aláírta, hogy nem fog ilyent tenni. Ekkor a bíró összecsapja a kezét, és azt mondja:

"Ó, így mindjárt más! Ha az áldozat ezt nyilatkozta, akkor ejtjük a vádat!"

Eleve pszichológusként a napi munkájához tartozik olyan labilis érzelmi állapotú emberekkel dolgozni, akik hajlamosak önkárosításra. Ilyen téren tehát eleve ki van téve ennek a kockázatnak. Olyan terápiás módszer, ami garantáltan megakadályozza ezt, nem létezik (ha csak nem zárják gumiszobába az illetőt, ahol fizikailag nem tud kárt tenni magában, és nem gyógyszerezik be olyan szinten, hogy nem tudja mondjuk felharapni az ereit).

Ez picit olyan számomra, mintha valaki 3 infarktus után szívműtétre szorul, és az orvos felelősség alóli mentesítése céljából aláíratnak egy papírt, hogy műtét közben nem fog egy újabb infarktusba belehalni. Az orvos/pszichológus mindkét esetben csak egy kívülálló személy, aki legjobb tudása szerint próbál segíteni, de egyik esetben sem 100%-osan garantált, hogy a beavatkozás sikeres lesz, vagyis a praxisban benne van, hogy a segítő szándékú beavatkozás kudarcot vall. Az orvost az mentesítené a felelősség alól, ha dokumentálva lenne, hogy ő valóban mindent megpróbált az illető megmentéséért, és nem követett el szakmai hibát. Viszont ez a dokumentum, amiről beszélünk, nem erről szól, így nem értem, hogyan mentesít bárkit is.

Olyan esetekben, ahol fennáll a testi/lelki sérülés veszélye, olyan papírt szoktak aláíratni, hogy az illető tudatában van annak, mit fog tenni (vagy mit tesznek vele), tisztában van a felmerülő kockázatokkal, és ezeknek ismeretében felelősségének teljes tudatában és saját akaratából teszi ki magát az adott műveletnek. Például szívműtét előtt tudja, hogy ha nem műtik meg, biztosan meghal, de van esély arra is, hogy a műtétet nem éli túl, de a beavatkozás szükségszerű, mivel jóval többek az esélyei, ha aláveti magát. Ezzel ő tisztában van, aláírja, és felvállalja, hogy szabad akaratából feküdt a kés alá.

Ha versenypályára megyek autóval, akkor is alá kell írnom egy papírt, hogy tudatában vagyok annak, hogy meghalhatok, vagy súlyosan sérülhetek, ennek tudatában ülök autóba, és bármi is történjen, személyesen vállaltam a kockázatot.

A kérdező esetében azt a papírt olyanformán képzelném el, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a kezelés során olyan témákat/emlékeket érintünk, bolygatunk meg, és beszélünk ki, amik adott esetben rendhagyó mértékben felkavarhatják a lelkiállapotomat, és ennek következménye lehet akár, hogy a Dunába ugrom. De tudom, hogy a lelki trauma feloldása érdekében szükségszerű ezen témákat előrángatni, hogy az újra feltörő indulatokat a szakember segítse elrendezni bennem. És tisztában vagyok vele, hogy ez rohadt nehéz lesz lelkileg, de tudom, hogy szükséges a teljes lelki gyógyulásom érdekében. És így vállalom a kockázatot.

De az, hogy aláírom, hogy a kezelés alatt nem leszek öngyilkos, ez így nagyon kevés. És ha mégis az leszek, még nem derül ki a dokumentumból, hogy tudtam mire vállalkozom.

Szóval így mégsincs értelme a dolognak. Gyanítom, hogy annak a dokumentumnak még több pontja is van, és a kérdező által felhozott öngyilkosságra utaló rész az egész tükrében teljesen más értelmezést nyer.