Van, aki váltott hosszabb terápia után pszichológust? Megérte?

Nagy dilemmában vagyok. Rég óta járok emberemhez, akinek mindig is megvolt a maga stílusa (talán lazább, mint a megszokott), eddig kijöttem vele, nem volt problémám. Sőt, örültem, hogy elsőre megtaláltam őt.

Viszont az utóbbi időben úgy érzem mintha kezdene kiégni. Bunkó, feledékeny, otromba. Ha utalok erre a problémára, nem is érti, mert ő dolgozik, jól dolgozik, hisz van hatása. Hát hogyne volna, de én nem hiszem el, hogy ne lehet anélkül jótékony hatást elérni (ami egyelőre nincs is), hogy sírógörcseim vannak az ülések után és megkerülhetetlen halálvágyam.

(Persze korábban is volt, hogy nem voltam vidám egy-egy alkalom után, de valahogy utólag mindig beláttam, hogy igaza van. Mostanság viszont úgy érzem, még ha továbbra is igaza van, nagyon otromba és kemény, és jóformán az ő stílusát, a legrosszabbkor eleresztett "beszólásait" a legnehezebb földolgozni.)

És ilyenkor szoktam bosszankodni, hogy nincs is összehasonlítási alapom. Gondolom, hogy a pszichológusnak "meg kell szorongatnia" a páciensét, na, de ennyire?

Ami elbizonytalanít, hogy pl. mondom neki, hogy mit mondott legutóbb, ami nagyon rosszul esett. Erre: - "Ő, nem azt mondta, legalábbis biztos nem így, csak én értettem így." De én egészen határozottan emlékszem, hogy ez pontosan így hangzott el, ahogy visszaadtam neki. (És nem volt részletesebben kifejtve a gondolata.) Ő meg - egy hét után - szépíti, hogy ezt hogy is gondolta.. Na az már mindjárt más volt. Ha egyből így mondja, lehet, hogy aznap nem megyek a Dunának.

Szóval úgy érzem kezd olyan stílusa lenni, ami több kárt okoz, mint hasznot. Ráadásul a legkétségbeejtőbb, hogy ő nem is emlékszik, hogy hogy mondta azt amit?:( Így nem csoda, hogy semmi kivetnivalót nem talál a munkájában.

Remélem tud valaki jó tanáccsal, tapasztalattal szolgálni.:(