Van e olyan társkereső oldal, fórum, ahol kimondottan pszichésen, és lelkileg beteg, szorongós emberek keresnek társat?

"hatalmas szerelmi csalódás,bánat,hihetetlenül nem tudok még mindig beletörődni"

Ezzel a szöveggel ne udvarolj! :-) És fordítva. Ne kezdj olyan nővel, aki még az előző kapcsolatából származó sebeit nyalogatja.

Ha szerencsés vagy, talán itt rád ír valaki, aki hasonlóan érez.

Bár őszintén, nem tudom jó-e ha két (komolyabban) lelki sérült ember alkotnak egy párt. Szerintem sanszosabb, hogy lehúzzák egymást, minthogy egymás támogatásával másznak ki a gödörből. Pláne, ha senki nem akarja vállalni a "vezető" szerepét. Nekem is vannak tikkjeim, és nagy ügyesen a való életben vonzottam be sokszor hasonló formát. Többnyire az lett a vége, hogy mindig én lettem az "erősebb" fél, a másik nagyon rám támaszkodott, és nőként ez nekem nagyon nem volt imponáló.. Én úgy érzem, gyorsabban összekapom magam, ha egy életvidám valakivel alkotunk egy párt.

Meg szerintem nem véletlen, hogy az ember az ismerkedés elején a jó oldalát igyekszik kidomborítani, hisz első sorban jól akarod érezni magad a másikkal. A nagy őszinteség, kitárulkozás, már egy későbbi, bizalmi fázis. (Azt meg én lehet, hogy inkább magamban tartanám, hogy még mindig az xy-ba vagyok szerelmes, de felejteni szeretnék.)

most ide hozzáfűznék valamit, mert látom már régebbi a kérdés. ne általánosítsunk mégse.

Az én sztorim is hasonló. Párom megcsalt. Nem tudtam feldolgozni, úgyhogy hirtelen válok is. Több probléma volt, csalódás rohadt nagy. Felfordult velem a világ. Azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány, teljes sötétség, kilátástalanság, reményvesztettség.

Emiatt lettek mentális problémáim is.

Felmentem egy fórumra, ahol más mentális betegekkel akartam pusztán ismerkedni, mert már úgymond pasizni nem volt erőm és önbizalmam.

Ott megismertem egy srácot, akivel nagyon egymásra találtunk, és nagyon jó volt, hogy végre megért valaki engem, és nem mondja azt nagy okosan lekezelően hogy beteg bolond vagyok.

Igaz más jellegű a problémánk, én inkább bipoláris gyanús vagyok, ő pedig pánikbeteg.

És nagyon húzzuk egymást felfelé, pontosan amiatt, hogy megértjük egymás problémáját. aki egy ilyenbe belekerült, az már sosem jön ki úgymond normálissal egészségessel, mert ők képtelenek ezt megérteni. (fordított helyzetben én sem érteném meg, lebolondoznám, és a szedd már össze magad lenne, nem lenne hozzá türelmem) szóval értem a kérdezőt maximálisan.

Mellette meg ott volt, hogy ez a megcsalás augusztusban történt, és vele megismerkedtem februárban. Lehet hirtelen volt, de vannak csodák, és nekem ez semmiféle nehézséget nem okozott a szerelemben. Valami elkattant az agyamban, és teljesen le tudtam zárni ott a régit, és teljesen új életet tudtam kezdeni. És SZERELMES vagyok.

Nem mondom, hogy nem voltak zavarok a váltásnál, de azért összességében elég gyorsan mentek ezek a folyamatok bennem. És igenis, az új kapcsolat és szerelem miatt teljeesen meggyógyultak a sebeim. Ilyen létezik. Mintha elvágták volna a múlt fájdalmát. Agymosásom volt, vagy nem tudom, emlékezetvesztésem lett. Boldog vagyok és nem érdekel a múlt.

Úgyhogy mindkét elméletet felülírom, azt is, hogy két nehézségekkel küzdő ember ne ismerkedjen, mert ha mind a ketten akarják, akkor igenis felfele húzzák egymást, ha mind a ketten küzdenek, 2. van olyan, hogy egyik szerelemből a másikba. Csak előtte k*rva nagyot kell zakózni, hogy történjen egy emlékezetkitörlés. (lehet nem mindenki ilyen, nekem így alakult)

Mi ennek a fórumnak a címe?

Én is szeretnék hasonló (kényszerbeteg) nővel megismerkedni, összejönni, mert én is abban hiszek, hogy csak két ilyen betegséggel küzdő ember tudja megérteni egymást igazán!