Hogyan tudnám kipihentetni a szellemi részemet?

Hát ez nem egyszerű, de vannak módszerek.

Az első az, hogy mindig legyen olyan idő, amikor nyugodt lehetsz. Tehát pl. határozd el, hogy munkaidőn kívül ne gondolj a munkára vagy egyáltalán a jövőre. Nagyon sok ember életét tönkreteszi a jövőn való aggódás.

A második az, hogy a zene fontosságát nem lehet túlbecsülni. Ha bevásárolni mész, vagy autózol a városban stb., akkor mindig szólhat valamilyen háttérzene. Gondosan össze kell válogatnod az anyagot: városban való közlekedéshez, ügyintézéshez, vásárláshoz stb. a háttérzene jobb, ha serkentő, élénk, vagy brutális, vagy optimista. Elalvás előtti olvasgatáskor pedig nyugodt. Nagy közérzetjavulást tudsz így elérni. Mondjuk városbeli bumlizáshoz egy kis Sex Pistols vagy Wagner; reggel, ébredés után Mozart/Telemann/Scarlatti, este Bach/Beethoven/Bruckner.

A harmadik nem biztos, hogy mindenki számára tartható, de nekem beválik. Úgy élek, hogy hétközben korán fekszem és korán kelek (tehát pl. lefekszem 8-9 körül és felkelek 3-4 körül). Ennek az az értelme, hogy amikor felkelek, akkor az az időszak, amikor a legvilágosabban gondolkodom, leginkább el tudok mélyedni egy könyvben vagy a klasszikus zenében stb., amikor tehát a legproduktívabb vagyok, az enyém. Nem a munkahelynek adom azt az időszakot, amikor az agyam a legjobban működik. Reggel olvasni szoktam vagy zenét hallgatok, és a munkahelyre is feltöltődve és frissen érkezem. Egy ilyen napirend persze függ attól, hogy hogyan egyeztethető össze a család többi tagjával.

És még egy csomó általánosság, pl. hogyan kell jól és hatékonyan aludni (altató helyett általában megteszi a hideg, másoknál a forró fürdő), a hossza is számít (van, amikor a kevesebb több).