Skizofrénnek neveztek. Ez igaz lehet? Bővebb lent.

Először is szeretném leszögezni, hogy nem szoktam hallucinálni és nincsenek téveszméim.

Gondolkodás zavarai: A beteg gondolkodása eltér a normális sémától és logikától. A külső szemlélő azt veszi észre, hogy a beteg gondolatai nem követik egymást folyamatosan, "elveszti a fonalat", ugrások, kihagyások észlelhetők, beszéde logikátlan, töredékes, mondat- és szókihagyások, összeolvadt szavak, szokatlan szerkezetek jelennek meg.

Közönyösség, az érzelmi élet zavarai vagy affektív zavarok: A beteg érzelmi élete feltűnő és erős változásokon megy keresztül. Felfokozott, kirobbanó lelkiállapot éppúgy jellemző lehet, mint a korábban nem tapasztalt közönyösség, érdektelenség, lehangolt, depresszív hangulat. A betegség progressziójával, az akut rohamok lecsengésével a beteg rezignált, elszegényedett érzelemvilágú állapotba kerülhet, amit szociális kapcsolatai is megsínylenek.

Az asszociációk, figyelem és koncentráció zavarai: A beteg figyelme gyakran elkalandozik, kihagy, felborul a lényeges és lényegtelen dolgoknak szentelt figyelem normális aránya. A gondolkodás szétesését (inkoherenciáját) a már említett beszédben észlelhető zavarok is jól mutatják.

Pszichomotoros zavarok: A beteg mozgásai abnormálissá válnak. Előfordulhat, hogy a beteg öntudatánál van, mégis teljesen mozdulatlan, nem reagál (katatón állapot), máskor épp ellenkezőleg, kifejezetten nyugtalan, túl sokat mozog. Előfordulhat, hogy a beteg maga sem tudja, miért ismételget erőteljes, teljesen automatikusnak tűnő mozgásokat. A mozdulatok, az arcmimika suta, darabos.

Pszichomotoros zavarok: A beteg mozgásai abnormálissá válnak. Előfordulhat, hogy a beteg öntudatánál van, mégis teljesen mozdulatlan, nem reagál (katatón állapot), máskor épp ellenkezőleg, kifejezetten nyugtalan, túl sokat mozog. Előfordulhat, hogy a beteg maga sem tudja, miért ismételget erőteljes, teljesen automatikusnak tűnő mozgásokat. A mozdulatok, az arcmimika suta, darabos.

Pszichomotoros zavarok: A beteg mozgásai abnormálissá válnak. Előfordulhat, hogy a beteg öntudatánál van, mégis teljesen mozdulatlan, nem reagál (katatón állapot), máskor épp ellenkezőleg, kifejezetten nyugtalan, túl sokat mozog. Előfordulhat, hogy a beteg maga sem tudja, miért ismételget erőteljes, teljesen automatikusnak tűnő mozgásokat. A mozdulatok, az arcmimika suta, darabos.

A beteg aktivitásának hiánya a célok, tervek, motiváció hiányát, a kezdeményező készség lecsökkenését jelenti.

Kórlefolyás

A jellemző tünetek megjelenése előtt tetten érhető az egy hét-több hónap időtartamú megelőző, bevezető tüneteket tartalmazó, ún. prodromális stádium, amikor is a beteg szokatlanul rossz hangulatú, nyugtalan, feszült, tanulási vagy munkateljesítménye, teherbíró-képessége romlik. A megelőző fázis lényegében a betegség kialakulásakor, utólag nyer értelmet, de van, hogy teljesen elmarad.

A kór megjelenése lehet fokozatos vagy erős tünetekkel zajló. Korai tünetek a nyugtalanság, visszahúzódás, alvászavar.

Ezek mind igazak rám. 18 éves vagyok...magántanuló, ugyanis az előző sulimban kirúgtak...igazából megutáltak a többiek, de azért rúgtak ki, mert 3 tantárgyból megbuktam, pótvizsgázhattam volna de nem akartam, így végül is én jöttem el...sokszor nem tudom megkülönböztetni az álmaimat a valóságtól...amikor azt mondják hogy ilyen nem történt akkor kezdek el agyalni, hogy honnan vettem az adott gondolatot és akkor rájövök, hogy valamikor álmodtam, csak én azt hittem, hogy tényleg megtörtént...pánikbeteg is vagyok...amikor a sulimban dolgozatot írtam vagy feleltem sokszor összezavarodtam és a legegyszerűbb szavak sem jutottak eszembe...apró dolgokon is úgy fel tudom idegesíteni magam, hogy eltöröm vagy szétdobálom a dolgaimat és ha nagyon dühös vagyok sírni kezdek...nem tudok aludni, hajnalban fekszem le és naponta kb. két órát alszom. Körül-belül 8 éves korom óta depressziós vagyok...ezt a naplóimból tudom. Sokszor mondják, hogy ön- és közveszélyes vagyok annyira suta a mozgásom. Mindig teli vagyok kék-zöld foltokkal mert mindig beverem valahová a végtagjaimat, 4-szer volt agyrázkódásom, képes vagyok a saját lábaimban is megbotlani, a lépcsőkön koncentrálnom kell, hogy ne essek hasra...nincs semmilyen célom az életben...talán az, hogy ne legyek öngyilkos, amíg anyám és a testvéreim élnek...idegenek társaságában néha teljesen más vagyok, mint amilyen valójában...nem is ismerek magamra...de abban a helyzetben észre sem veszem...visszaolvastam a naplómat és észrevettem, hogy sokszor ellentmondok saját magamnak...pl "annyira jól éreztem magam a többiekkel. mindenki rám figyelt és én voltam a társaság középpontja." 2 nappal később: " angol óra: már megint rólam beszél mindenki. Miért nem tudnak saját magukkal foglalkozni? Én csak azt szeretném ha mindenki békén hagyna...még csak ne is nézzenek rám vagy szóljanak hozzám"...ehhez hasonlók ellentmondások vannak a naplómban és azt is észrevettem, hogy sokszor olyan, mintha nem is én írtam volna...néha magamban beszélek, de sokan csinálják ezt...18 éves lány vagyok...mostanában eléggé elhanyagoltam a külsőmet...állandó hangulatingadozásaim vannak...egyik pillanatban sírok, a másikban pedig hisztérikusan nevetek...nem tanulok, mert egyszerűen nem tudok sokáig koncentrálni...nem érzem magam skizofrénnek, de szerintetek van rá esély?