Volt már mással is hasonló? Hogy tudnék végleg kikeveredni ebből?

A monoton munkák, főleg ha a normálistól eltérő munkarendben zajlanak. pl. éjszaka, délutános műszakban tehát nappaltól éjszakáig, akkor bizony okozhatnak pszichés zavarokat. Ezt most nem ijesztésként, hanem tényként, hogy több embert is hallottam, aki konkrétan emiatt akasztotta fel magát. A szervezetet, és ezzel ugye az agyat is nagyon össze tudja zavarni az ilyesmi, főleg ha valaki hajlamos is a depresszióra. Ugyanez nem csak depressziót hanem agressziót is kiválthat, egyén függő.

Bár első le lett pontozva, abban nagyon igaza van, hogy ez depresszió volt.

Ha a probléma továbbra is fenn áll, akkor keress fel szakembert ha tetszik ha nem. Ennél okosabbat nem lehet tanácsolni, hiszen ahogy írtad is "bekattantál". Nem feltétlen szükséges a gyógyszeres kezelés, nagyon jó terápiák vannak már.

Ha alternatív megoldásokban gondolkozol, akkor kineziológust, természetgyógyászt is felkereshetsz a problémáddal, de ennél többet itt mi nem tudunk segíteni.

Ha megnyugtat akkor neurológushoz menj először, csináljon CT-t hogy az agydaganatot és egyéb elváltozásokat kizárhassa, ami esetleg a "kattanást" okozza, de nagyon gyanús, hogy ez csak hallucináció.

Nekem egy időben rendszeres deja vu érzésem volt, rosszullétig, aztán hogy hogy nem epilepsziás rohammal vittek kórházba. Azelőtt soha nem volt ilyen jellegű problémám. A deja vu-k meg is szűntek egyből utána. Az agy sok mindenre képes.

Helló

Bár még korábban tetted fel a kérdést, azért válaszolnék rá (mármint írok egy választ)

Nem tudom hogy a kattanás vagy a többi mi lehet, de nekem például volt már olyan hogy a nyakamnál éreztem pattanást, lüktetéseket a testemben, stb. amiktől megijedtem. De aztán nem történt semmi. Gondolom semmi komoly nem volt. A lüktetések (izomrángások, legalábbis részben, gondolom) is elmúltak már nagyon régen. Mondjuk itt-ott még néha előfordulnak, de annak idején sokkal nagyobb területén a testemnek, és akkoriban gyakori volt.

Arra gondoltam hogy nálad talán arról van szó (mivel az agyad biztosan nem okoz ilyet), hogy nyakadnál van valahol ezen a területen, az izmok egyszerűen nagyon megfeszültek, ami kellemetlen tud lenni. Gondolom a monoton agyi munka talán olyan pozitúrával is járt, testtartással, stb, a túl sok figyelem, koncentráció elfáraszott idegileg is és fizikálisan is.

Nagyon jó dolog hogy elkezdtél sportolni, kiadni magadból a dühöt (ezt még mielőt olvastam volna javasolni is akartam). Viszont azt is írod hogy még mindig érzed. Talán van valami, ami okozza, csak nem figyeltél fel rá. Ha komolyabb dolog lenne, már kijött volna, és tudnád. Azt írod hogy amikor jobb dolgok érnek, akkor elmúlik. Szerintem valamilyen olyasmiről lehet szó, amit írtam. A pozitív dogok után megnyugszol, elmúlik a feszültség.

De ebben nem vagyok szakértő sajnos. Egy fontos dolog, hogy próbálj minél több helyen változtatni az életedben a pozitív irányba.

Jól írtad, hogy nem vagy őrült. Igazából nem tudom, mennyire szenvedsz a depressziótól amikor rádtör, de a szorongás és ez nagyon rossz is tud lenni, mert egyszerűen túl erősen beveszi magát a fejünkbe. Időnként tör rád, ami attól van hogy sikerül elnyomnod, eltereled a figyelmed másra, és ilyenkor a szervezet megoldja ezt a dolgot, de a valódi okot nem szünteted meg.

Írtad hogy egy filmnézés alkalmával egy szomorú résznél a halál jutott az eszedbe. A fejed teli volt/van negatív dolgokkal, ez egyértelmű, amik valószínűleg még régebben bevették oda magukat. Ráadásul monoton munkát végeztél, megterhelőt, és másnapos voltál... Ezek szépen besegítettek. A depressziós időszak egyáltalán nem meglepő, felborult az agyad biokémiája, amit egy hosszabb stresszes idősza is kiválthat, nem hogy együtt a negatív gondolatokkal, megterhelő ingerszegény munkával, és a piálással.

Azonban ezek a dolgok bevették a fejedbe magukat. Ahogy írtam, az életmódodra oda kell figyelni, és megtenni mindent ami csak segíti hogy jobb állapotbn legyél, jobb hangulatban, jobban érezd magad.

A másik viszont az lenne, hogy ezekkel a rossz gondolatokkal kezdj valamit. Ezzel sokat foglalkoztam az elmúlt időszakban, és sokat megtudtam róla. Mostanában jöttem rá hogy mennyie fontos a pozitív gondolkodás, és hogy az agy hogyan is működik. Valójában eg folyamatosan változó dolog, amit az élményeink, tapasztalataink, gondolataink alakítanak. Új neuronpályák jönnek létre, kapcsolatok, amikből több milliárd van. Ezek felelősek a gondolatainkért, emlékeinkért, a személyiségünkért, azért hogyan nézünk a világra.

Mikor nagyon sok negatív dolog ér minket, negatív gondolatok járnak a fejünkben, akkor ezek alapján alakulnak ki az új neuronpályák. Mi meg nagyon is hajlamosak vagyunk rá, hogy a negatív dolgokon rágódjunk, azokkal foglalkozzunk, a pozitívakat meg gyorsan elfelejtsük (legalábbis legtöbbször, de ha megfigyeled, a negatív dolgokkal sokkal többet foglalkozunk).Mivel te sokat foglalkozol ezze la dologgal, és ez félelemmel jár, később szorongássá alakul, depresszióvá. Ahhoz hogy megszűnjön, a fejedben meg kell változtatnod az ehhez (és minden máshoz, ami rossz érzéssel tölt el) fűződő gondolataidat. Ezt csak úgy lehet, hogy ha magadban minél többször ismétled a pozitív megerősítéseket ezzel kapcsolatban, vagy minél többször, erősebben ér valami olyan élmény, vagy jut eszedbe valami olyasmi, ami megerősít abban hogy nincs mitől félned. Egyszerűen csak a pozitív irányba kell tudatosan irányítanod a gondolataidat. Ez persze nem annyira egyezerű, de minél többet gyakrolj valaki, annál jobban megy. Vannak is erre különböző terápiák, módszerek (kognitív viselkedésterápia, amit a leggyakrabban használnak a fóbiákkal meg egyebbekkel kapcsolatban, meg a meditációs gyakorlatok).

A tudatalattinak van egy olyan tulajdonsága hogy nem tudja megküönböztetni a valóságot a képzelettől. Például mikor egy sötét szobában vagy. Rettegsz hogy valami van ott a sötétben, félsz, aztán felkapcsolod a villanyt, és nincs ott semmi. Amikor félünk valamitől, amire valójában nincs okunk, az agyunk ugyanúgy valódi veszélynek fogja fel, és így is reagál.

A lényeg a lényeg, a depresszó, szorongás is negatív gondolkodás, vagy trauma után alakul ki (legtöbb esetben). A pozitív gondolkodás ugyanez, csak a fordítottja. Ha megfigyeled a gondolataidat, és hogy milyen hatással vannak rá, az veszed észre hogy valamiről amitől félsz, rossz érzéssel tölt el, újabb rossz gondolatok jutnak eszedbe, és néha talán azt is észre veszed hogy semmi alapja nincs annak amire gondolsz, de automatikusan jött. Még meg is lepődhetsz rajta. Csak jött, és rosszul érezted magad tőle.

Amik a negatív hatások miatt belénk vésődnek, azok a pozitívak által át is íródhatnak. Az agy ugyanis így tanul (mint amikor megtanulsz valamit, autót vezetni, hangszeren játszani). Ismétlés a tudás anyja. És az érdekes dolog az hogy sokszor elég ha csak ismételjük ezeket, akár kimondva, vagy magunkban, mert így is megtanulja a tudatalatti őket.

Előző válaszolónak igaza van, az agy sok mindenre képes. Rosszul érezhetjük magunkat olyankor, amikor valójában semmi bajunk, és abba na pillanatban amikor elterelődik a figyelmünk, elmúlik...

Jobbulást!