Mit kezdjek? Depressziós vagyok de nem gyógyultam meg. Lenne egy kérdésem, FONTOS! Bővebben lent.
Szóval depressziós vagyok már 3 éve. Folyamatosan szekáltak és mindig mélyebbre kerültem, már testi tüneteim is vannak (izzadás, mellkasi fájdalom). Most már úgy gondolom, segítségre van szükségem. Kérdésem, ha esetleg pszichiátriára kellene mennem akkor bent kell maradjak a kórházban?
A baj az hogy egyre többet és egyre komolyabban fontolgatom az öngyilkosságomat!
Voltam régebben pszichológusnál, az a baj fizetni kellett és nincs pénzem már... ott derült ki hogy depressziós vagyok. Feszegettük az okát de azalatt az egy óra alatt csak rengeteget sírtam. Mit tegyek?
Kedves 10:20!
Nem foglak lebeszélni, ugyanis tökéletesen megértelek! az egyetlen ami visszatart engem az, hogy vannak körülöttem még emberek! De már nem sok, és pont azért mert én is távolítom magamtól őket, ahogy te mondtad. Csak én valahogy tudat alatt. Ha tehetem nem is megyek emberek közé, a suli után nem barátnőzök és barátozok, a koleszban sem vagyok valami nagy közéleti személy és kifejezetten irritál ha különféle koleszos műsorokba beleerőltetnek. Sőt ez nekem kínzás, de azok a rohadt nevelők nem értik meg! 20 éves vagyok, 16 éves korom óta küzdök ezzel a "borúlátással". Sajnos egyre gyakrabban nem jönnek össze a dolgaim és ha most egy nagyobb csalódás vagy elbukás érne, nem hiszem hogy sokáig várnék még azzal az öngyilkossággal. A metróeléugrásról nekem is ez a véleményem. Ha egyszer odáig megyek hogy megöljem magam, csendben, egyedül teszem én is, valahol emberektől távol. Az sem érdekel mi lesz a testemmel. Igaz, még küszködök, mert nem tartom bátor megoldásnak az öngyilkosságot, de egyszerűen nem megy. Nem bírom az embereket, nem bírok közéjük menni, ha meg tárgyalnom kell, egyszerűen nem tudok velük kommunikálni, beszélek össze-vissza.
Szóval én még próbálkozom, nem sok sikerrel...
válasza:Hááát, azért én 38 éves vagyok, és megéltem pár nagyon jó dolgot, amik túljuttattak az éveken... 20 évesen kezdtem el kóstólgatni igazából a dolgokat, és ha nem gondolkodsz erről tudatosan, és esetleg sajnálod magad, akkor semmiképp se tedd meg, még én is ezt mondom. Teljesen megértem az érzéseidet, de kezdj el úgy élni, hogy nincs veszteni valód, ha valamiből baj lesz, akkor ne vedd fel, hisz úgyis mindegy.
Eleinte nehéz, furcsán néznek rád, nem is érzed jónak, de ha belelendülsz, akkor rájössz, hogy mi az élet, hogy miért van annyi ember, akinek eszébe sem jut megölni magát. Mániákusan hajszolják a pillanatokat, amik örömmel töltenek el.
Ez lehet egy buli, egy berúgás, drogok, és furcsa érzések, tánc, zene, zenélés, rajzolás, valami megvásárlása és az az öröm, ami akkor tölt el... A szex, a kötődés, a kapcsolatok, az együtt érzés. Extrém sportok vagy kényelem, olvasás, mozizás. Igazából az ember társas lény, és ha megvan az élvezet, akkor olyanokat keres, akik ugyanezt hajszolják. Tehát valójában nem is a társak lényegesek.
Én tényleg mindenfélét kipróbáltam, amihez egy kicsi kedvet is éreztem, nem sajnáltam rá időt, energiát, semmit.
Nem vagyok drogos, de egy papírt ajánlok. Megvilágosít. Kétszer prbáltam, és mindkétszer hatalmas dolgokra jöttem rá. Leírhatatlan.
Én drukkolok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!