Személyiségzavar? .
18 éves lány vagyok. Kiskorom óta mindig szerelmes vagyok valakibe, egyszerűen szükségem van erre a fajta érzelmi kötődésre. nem komolytalan érzelmekről, fellángolásról beszélek. hosszú hónapokig, egy-két évig tartó szerelem is volt már, és mikor megszűnt (vagy inkább:elfojtottam magamban, mert tudtam hogy hiábavaló, pl. mivel viszonzást nem kaphattam az adott személytől), és túl voltam az illetőn, mindig volt egy rövid idő, mikor épp nem szeretek senkit szerelemmel...hát nekem az elviselhetetlen érzés..mindig muszáj lennie valakinek, akit szeretek...és ő nem feltétlenül tud róla, viszonzás meg általában nincs is... de nem bírok egyszerűen szerelem nélkül élni.
ez a probléma nemrégiben tudatosult bennem, pár hete/hónapja kezdem kapisgálni hogy ez nem normális dolog, és az én esetemben nem éretlenségről beszélünk, gondolataim ,cselekedeteim alapján környezetem is sokkal érettebbnek tart valós koromnál, belülről én magam is mindig jóval idősebbnek éreztem magam. az említett érzelmeket én mindig nagyon mélyen élem meg, és nem fellángolásokról van szó. nagyon szenvedek miatta... eddig azt hittem, csak szeretethiányom van ,még annyit sejtettem hogy érzelmileg nagyon instabil vagyok, de szerintem ez több annál.. személyiségzavar állhat a háttérban, illetve lehet hogy dependens vagyok?
itthonról soha nem kaptam szeretetet, csak az elnyomás, bántás volt meg, régebben rengeteget sírtam miatta,de most már azt sem tudok, annyira elfojtok magamban mindent.
a környezetemnek mostanság nehezen nyílok meg, egyre inkább magamba zárkózok, pedig nem szeretnék! eljárni szeretek itthonról, mindigis társasági ember voltam, de mikor valaki a múltamról illetve érzelmeimről faggat, egyre inkább kerülöm a témát.
sajnálom ha hosszú lett a leírásom, remélem nem hagytam ki semmit. a válaszokat előre is köszönöm, és kérlek, vegyetek komolyan.
válasza:Szia!
Dependencia is lehet a dologban, de ha megengedsz egy kis amatőr pszichologizálást, nekem az ugrott be miután olvastalak, hogy ha bántást kaptál otthonról, akkor könnyen lehet, hogy a Te szeretetteli érzelmi megnyilvánulásaid sem találták meg a saját csatornájukat a családod felé, vagy ők nem fogadták ezt jól, így sajnálatos módon "megtanultad", hogy tőlük nem kapsz jó reakciót, ezért ezeket az érzéseket most pasikra viszed át, némileg más formában.
Lehet hogy érdemes pszichológushoz, vagy kineziológushoz fordulnod. Nekem valamiért Nálad elsőre a kineziológus ugrott be. Csak óvatosan mert van kókler. Bár az éppen a pszichológusok között is van. Na mindegy. Ha érdekel, még ajánlani is tudok.
Sok sikert a megoldáshoz!
válasza:Nekem úgy tűnik az írásodból hogy hogy depressziós lehetsz vagy legalábbis nem boldog. Ez főleg ezekből tűnik ki " itthonról soha nem kaptam szeretetet, csak az elnyomás, bántás volt " "egyre inkább magamba zárkózok, pedig nem szeretnék".
Hogy 18 évesen állandóan szerelmes vagy az nem gond, nyilván vannak kóros formái de szerintem azzal többet ártasz magadnak hogy kitalálod hogy ez nem normális dolog.
Nem vagyok szakember de a személyiségzavar tudtommal elég másról szól.
Remélem valamit tudtam segíteni :)
köszönöm ,bármilyen választ szívesen fogadok!:)
#1 igen, én is erre jutottam, hogy az otthonról hiányzó szeretetet próbálom tudat alatt pótolni más formában, mert hát az ember társas lény, szeretetigénye is van..:/ ajánlást pedig mondhatsz, köszi:)
#2, boldog vagyok -e vagy sem,erre nem igazán tudok válaszolni, de inkább azt mondom ,hogy igen --legutóbbi szakításom óta magamra kényszerítettem h másként lássam a dolgokat, pl. hibáimon nevetni próbálok, stb... viszont néha -annak ellenére,hogy a sírást elfojtottam magamban- ,mikor egyedül vagyok, látszólag ok nélkül,vagy valami apróság miatt is könnyezni kezdek--lehet így nyilvánulnak meg az elfojtott érzelmeim?..
válasza:
válasza:18 éves korban neked akkor sem lehet személyiségzavarod, ha később azzá fajul. Ha bármelyik pszichiáter ezt adja dianózisnak, nyugodtan küldd vissza az iskolapadba.
A szöveged nagyon erősen könyvízű. Elsősorban attól sznevedsz, amitől a legtöbb mai fiatal: szeretet- és törődéshiánytól, másodsorban nem találod magad és unatkozol. A unalmat hamar össze lehet keverni a depresszióval.
Ha komolyan zavarnak a panaszaid, akkor miért nem keresel meg egy ifjúsági pszichiátert? 18 éves elmúltál, már szülői engedély sem kell (még csak az sem kell, hogy tudjanak róla, hogy oda jársz), TB-re ingyenes és ott legalább biztosan segítenek valamit rajtad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!