Ha becsukom a szemem, azt látom magam előtt hogy "felégetem a világot". Hogyan tehetem elviselhetővé a munkahelyemet?

Nagyjából 10 éve programozok és nagyon szeretem csinálni. Izgalmasnak, érdekesnek tlálom és szretem csinálni, mindemellett az életemben elért sikereket nagyrészt ez a témakör hozta és van belőle bőségesen.

2011-ig minden nagyon jól működött, amíg aztán az akkori cégemből el akartak küldeni egy évre japánba és mivel nem éreztem magamat még készen egy ekkora lépésre azt mondtam hogy nem és elhagytam a céget. Ami azóta történt, nagyon megváltoztatott, ugyanis az addigi pörgős hacker énemet, aki fittyet hányt minden szabályra, háttérbe kellett szorítanom egy új munkahely végett, ami nagyon ígéretesnek tűnt, már csak azért is, mert 100%-kal többet kerestem. Itt egy hónap után fel akartam mondani, mert evlviselhetetlen volt a kisfőnök, a hazaúton viszont hívást kaptam a cégtulajtól, aki azt mondta hogyha visszamegyek akkor előrukkolnak egy olyan ajánlattal amit nem tudok visszautastítani. Tényleg nem tudtam, ugyanis megint dobtak a fizumon 50%-ot, ennek csak az volt az áldozata hogy fel kellett adnom érte önmagamat. ( amikor 50% nem csak öt számjegyben pörög, akkor annak azért nem olyan egyszerű ellenállni ) Meg kell hogy jegyezzem, 2009-ben volt egy idegösszeomlásom (pánikbetegség, halálfélelem... a szokásos) a szellemi strapától, gyanítom mivel ott is feladtam az addig nagyon szeretett másodfoglalkozásomat: a sportot.

Szóval sok fizetés, gyötrően kevés szabadidő, és gyökeresen más munkakör. Kiestem a dinamikámból, a szabadságomból és akár egy skorpió elkezdtem magam marcangolni úgyogy 7 hómap elteltével sikeresen kirúgattam magam majd hónapokig nem foglalkoztam semmivel. Pont kapóra jött hogy épp akkor látogattak el magyarországra amerikai ismerőseim, úgyhgy velük töltöttem az őszt, amikor viszont kezdett vékonyodni a tárcám. 1 hét alatt találtam munkahelyet szimpatikusnak tűnt, és bár multicéges imidzse van, reménykedtem benne hogy valami főnyereményt értem el. Az átlagember nem is vágyna másra mint hogy egy ilyen cégnél megöregedjen. Nincsenek nagy kihívások, mindenki higgadt, jónak mondható fizetés, állandó munka... az értékek amiket mindenki hajtogat maga előtt ha új melóhelyet keres és boldog ha talál. Nekem is tetszett eleinte.. gondoltam hogy most érettebb vagyok már és jobban kezelem a helyzetet. Nyugodtabbra fogom és akkor boldog leszek itt életem végéig. Leadok az igényeimből és felhagyok ezzel a mindent megismerni akarással; csak épp ez nem olyan egyszerű ha az embert az egész életében a kíváncsisága hajtja. úgyhogy eltellt megintcsak 5 hónap és gondoltam hogy azért mégsincs rendjén valami, gyakorlatilag nem dolgozok.. minden nap kétszer rendbeteszem az íróasztalomat hogy valamive elfoglaljam magam, minden tevékenységemet dokumentáltam a céges rendszerben úgyhogy gondolhatjátok, hogy hamar elment a kedvem az egésztől. Most tartok a 8. hónapnál és az elmúlt 3 hónap nem volt más mint keservves kínszenvedés. Amikor sokadszor szóvá tettem a főnökségnél hogy nincs melóm, a csoportvezetők egyből a nyakamba zúdították a cég minden terhét, a világ legunalmasabb terheit... telefonálgatás... mítingeken való résztvételek és a sok ostoba hivatalnokkal való kommunikáció addigra viszont már elvette a kedvem az egésztől. Lelassultam, elfáradtam és utálom a világot. Gyűlölettel sétálok végig az utcán és minden öltönyös emberre gúnyosan nézek rá mert egy mélyről fakadó gyűlölet lett úrrá rajtam. Ez régen nem így volt. Pozitív volt a kisgárzásom és az emberek szerettek a környezetemben lenni, ahogy én is az övükében, még ha képes is voltam hónapokig hanyagolni minden emberi kontaktust.

Lényeges infó, hogy 24 éves vagyok, sosem végeztem egyetemet, egyetlen előadáson voltam eddig, 17 évesen egyetemisták korrepetálásából finanszíroztam a szabadidős tevékenységeimet, több olyan projektben résztvettem már, ami ma világszerte használatos. Elszánt vagyok és képes vagyok a saját egészségemet áldotni a céljaim érdekében, mostanra viszont céltalanná válltam. Segítsetek!