Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Rossz anyának és boldogtalanna...

Rossz anyának és boldogtalannak érzem magam, mit tegyek, hogy jobban érezzem magam az életemben? Részletek lenn.

Figyelt kérdés
Egy nyolc hónapos lányom van, ő az első gyerekem. Sajnos anyukám egy hirtelen jött betegség miatt meghalt, amikor 29 hetes terhes voltam a babával, aki az első unokája. Vagyis lassan egy éve halt meg... Azóta úgy érzem összeomlott minden, boldogtalan vagyok és nem látok kiutat. Apukámmal sem jó a kapcsolatom, sosem volt az igazi, de most aztán végképp nem jó, és a két testvéremmel sem tudok annyira "vigasztalódni" hiszen ők is ugyanúgy gyászolnak, szomorúak, viszont nem egészen azt élik át, amit én. Az a legrosszabb, hogy semmi türelmem nincs a lányomhoz, pedig biztos hogy csak átlagos mértékben fárasztó, hiszen a babák azok. De annyira fel tud idegesíteni amikor ok nélkül bőg hogy rá szoktam kiabálni meg ajtót csapkodok, és utána borzasztóan érzem magam, szégyellem amit csinálok, de nem bírok nyugodt lenni. :( Azért is szégyellem ezt mert emiatt a páromra hárul több feladat mert ő meg segít ahogy csak tud. Viszont nem ért meg ő sem egészen, hiszen nem érzi amit én, állandóan panaszkodni meg nem akarok neki, mert úgy hangozna, csak sajnáltatom magam. Tudja, hogy szomorú vagyok anyukám halála miatt, nem akarom folyton ezt magyarázni neki... Főleg hogy neki is megvan a maga baja (egészségügyi jellegű) úgyhogy úgy érzem amit el lehet tőle várni azt bőven megteszi. Azt nem tudom csak, hogy ha anyukám élne, akkor is ilyen türelmetlen anya lennék vagy ez az én hibám és kész? Szóval végső elkeseredésemben írtam ide, hátha van valaki aki átélt akár csak hasonló helyzetet. Talán már az is segítene, ha találnék valakit, aki tényleg megért! És ha olvassa ezt olyan személy, aki átélt ilyesmit és megoldotta, kérem írja le, mit csinált hogy jobb legyen!
2009. okt. 17. 15:43
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Én még nem éltem át ilyesmit, de gondolom, hogy jót tenne egy kis lazítás, kikapcsolódás. Zárd el magad a külvilágtol.Nagyon nehéz bíztos. Sok szerencsét és sajnállom az anyukád!
2009. okt. 17. 16:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Nem vagy te depressziós? Főleg, hogy egyszerre jött a gyerek és ez a trauma? Mert nem lehet örökké az anyán függni, nélküle is udni kell élni, túllépni a fájdalmon. Nem lehet hogy amíg élt, túlságosan függtél tőle? Szerintem az a baj, hogy szülés után amúgy is sokan érzik ezt, és ráadásul még anyukád sincs... :( Szerintem beszélned kéne valami szakemberrel.
2009. okt. 17. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
100%

Én is átéltem hasonlót. Én 5 hetes terhes voltam, amikor a kezeim között, váratlanul meghalt az apám. Még el se tudtam neki mondani, hogy megint tata lesz. :( Nehéz túltenni magát rajta az embernek.

Szerintem te egyértelműen depressziós vagy, és ez nem a te hibád. Próbálj meg valahogy kikapcsolódni, kicsit másra hagyni a kicsit, és menj szórakozni, vagy amihez kedved van. Utána több türelmed lesz. Ha úgy érzed, nem javul semmi, akkor menj el egy pszichológushoz, nem szégyen az, és ez a te, a babád és a párod érdeke is.

2009. okt. 17. 16:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
100%

Nekem még nincs gyerekem, de el tudom képzelni, mekkora nyomás lehet rajtad. új szerepbe kerültél (anyaság), el kell látnod egy pici babát, és nőként/háziasszonyként is meg kell állnod a helyed. anyukád halála csak fokozta mindezt, teljesen jogos, hogy depibe estél, ki ne esett volna ebbe. szakemberrel kéne elbeszélgetned erről, megemészteni nem fogja tudni helyetted a dolgokat, d e kezedbe adhatja a kulcsot, amivel segíthetsz magadon és újra harmóniába kerülhetsz önmagaddal és a világgal, anyukád elvesztését pedig feldolgozhatod. nem kell tízezreket kiadnod rá, érdeklődj a védőnőnél vagy a háziorvosnál, kit tudna ajánlani. tudom, hogy nagyon közhelyes, de addig is próbáld meglátni a szépet, örülni a gyerekenek, férjednek. ha belegondolsz, az életednek máris van új értelme: saját családod van, amiben nagy örömödet lelhetnéd. és nem vagy rossz anya, csak a padlón vagy, de biztosna ki fogsz lábalni ebből. hát ennyi telt tőlem, remélem azért segítettem egy kicsit. kitartás!

23 N

2009. okt. 17. 16:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
100%

Teljesen érthető hogy most úgy érzed összeesküdött az élet ellened,és azt érzed nincs aki megért.

Feszült vagy és ez is érthető,dühös is talán az életre amiért így "magadra" hagyott,ha tudsz akkor keress valamit,hobbyt vagy éld ki valahogy,amin kitöltheted a feszültséged, ne folytsd magadba, ha kiengeded utána megkönnyebülsz ez is egy érzés,csak ne a lányodon vezesd le.Vagy amit tudok még javasolni, lehet hogy gyerekesen hangzik,de mondjuk írd ki magadból, vezess naplót.

Édesanyád halála, és a mostani "meg nem értettség" fájdalmas érzése át fog alakulni, minden szenvedésnek meg van a gyümölcse és oka, és nem utolsó sorban érlel.

Talán most tanulsz meg magadra támaszkodni, és erősebbé válsz, amiért lehet egy nap hálás leszel, persze ez most nem vigasz, ezt még most nem érzed.

Lehet pár év múlva mire a lányod nagyobbacska lesz, meglátja hogy milyen csodálatos anyukája van, aki ilyen helyzetből is fel tudott állni, és felnézhet rád.

2009. okt. 17. 19:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat, a biztatást, tényleg segítettetek! Meg fogom ezt beszélni a védőnővel és kérek tanácsot, hova forduljak! Ami azt illeti hogy túlságosan függtem volna anyukámtól, amíg élt, nem tudom... ezen már én is gondolkoztam mennyire normális hogy lassan egy év után ilyen szinten fáj az elvesztése hogy szinte állandóan erre a veszteségre gondolok... De eddig arra jutottam mindig hogy valószínűleg nem érezném ezt ha mondjuk 60 lennék, anyukám 90 évesen halt volna meg, unokák, dédunokák körében, és nem így, teljesen váratlanul, abban az évben amikor nyugdíjba ment és első unokája volt úton, akit annyira várt és sosem láthatott. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani hogy aki 90 évesen hal meg az már nem fog hiányozni senkinek, ne értsetek félre!! De biztos értitek mire gondolok. Igen, függtem tőle, hiszen fiatal vagyok még, bármit kérdezhettem tőle bármikor amikor kellett, felhívhattam, pl. hogy kell valami kaját elkészíteni, és most a kisbabákról kérdeznék annyi mindent, de nem lehet.
2009. okt. 18. 14:06

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!