Rájöttem, hogy határtartási problémáim vannak, van valakinek ez ügyben tapasztalata? Mit lehet tenni ilyenkor? Orvos kilőve, nincs pénzem rá.

Sziasztok, 27 éves lány vagyok. Ezidáig azt hittem, hogy teljesen normális, csak kicsit rapszodikus. Mindig minden problémámat vagy megoldottam, vagy egy vállrándítással elintézettnek vettem.

Két hete a sürgősségin ébredtem, nem tudtam hogy kerültem oda, mi történt velem, mint kiderült, biciklivel elestem, bevertem a fejemet, még jó, hogy ennyivel megúsztam. Azóta átértékeltem az életem, és rájöttem, hogy nagyon nem jó az, ahogy élek, éltem. Mindig mindenből a maximumot akartam kihozni, ha valamit csináltam, akkor azt végkimerülésig képes voltam folytatni. Így voltam a sulival, a munkámmal, a barátaimmal, a párkapcsolataimmal, a sporttal, a bulizással, mindennel. Rájöttem, hogy ezért nem működnek a párkapcsolataim se, ezért vagyok egyedül. Ezt a másik félnek nem lehet bírni, egyszerűen képtelenség.

Most iszonyatosan üresnek érzem magam, összeomlott minden körülöttem, és nem tudom mit tegyek. Félek, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba. Valahogy életmódot kellene váltanom, de nem tudom hogyan kezdjek hozzá, nem tudom van-e elég energiám, kitartásom. Sajnos amivel foglalkozom, az megköveteli a teljes embert, és nem nagyon lehet másképp csinálni, mint ahogy eddig csináltam. Félek, hogy teljesen bekattanok, de nem fogom feladni a hivatásomat, ezt nem tehetem meg. Hogy lehet valamiben maximalistának és határtalannak lenni úgy, hogy másban mértékletes, józan életmódot folytatsz? Ez engem kicsit a tudathasadásos állapotra emlékeztet.

Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett, köszönöm a válaszokat előre is.