Az normális, hogyha heti rendszerességgel visszalátogatok egy olyan helyre, ahol rájöttem, hogy változtatni kell az életemen és ahol boldog voltam. (kórházról van szó)? Amúgy legfőképpen pszichológiai szempontból kérdezem ezt.

A kórház kertjében sétálgatok,a padon ülök, várom, hogy megpillantsam a nővéreket, orvosokat akik kezeltek. Cikinek érzem, hogy bemenjek az épületbe. 15/F

Nem pszichiátrián voltam. Endokrinológián. Gyakori vizelési ingerem van, és lelki eredetű, fokozott szomjúságérzetem.

A kórházban 2 hónapja voltam. Szeretethiányban szenvedek, szerintem ez lehet oka annak, hogy visszajárok, a kórházban szeretetet kaptam a nővérektől, az orvosoktól és a többi gyerektől. Rossz családban nevelkedem, apám alkoholista, idegbeteg, anyám pedig túlfélt. Az iskolában mindig is csendes voltam, kevés barátom van. 2 éve járok pszichológushoz. A kórházban játszottam a gyerekekkel, szeretetet adtam nekik és ezt vissza is kaptam tőlük (sírt az 5 éves szobatársam amikor hazaengedtek). Akkor eldöntöttem, hogy erőt veszek magamon és változtatok. Szocializálódni fogok, beilleszkedni a közösségbe. Több barátot szerzek, és iskolapszichológus szeretnék lenni,hogy segítsek a bánatos embereken, továbbá, hogy a kórházban szerzett élmények sokszorosát átélhessem. Azelőtt rossz volt a tanulmányi eredményem, idén pedig 4,5 vagyok. Azért tanulok, hogy pszichológus lehessek. Amikor az akaraterőm gyengül a kórházba bemegyek, és így megerősödök, erőt ad a kórház. :)

Az érettségihez szükséges 50 óra közösségi szolgálatot ott akarom majd letölteni, ahol feküdtem.