Az elmúlt két évben sokat gondolok az öngyilkosságra. Az ilyen emberek, mint én. Mennyi az eshetőség, hogy megteszik?
Vannak jó időszakaim, 3 hónap totális pozitív életszemlélet, de aztán bekerülök a mélybe, ahonnan nem látom a kiutat, s nagyon nehéz kimászni onnan. Nyugtatókat is szedek, sőt manapság már inni is szoktam, ami nem volt rám jellemző az elmúlt években. Egy kortyot sem ittam. Voltam egyszer pszichiáternél, de semmire sem jutottam vele, pszichoterápiára akart küldeni, de nem vagyok az a fajta, aki megossza másokkal a titkait. Sőt a környezetemben lévők mit sem sejtenek arról, hogy milyen bipoláris személy vagyok. Talán még Asperger-szindrómás is. De ez csak az én álláspontom, orvosilag nem megállapított, csak sok pszichológiai könyvet olvasok, mivel érdekel is, valamint közelebb akarok kerülni önmagam megismeréséhez, hogy miért lettem én ilyen. Hiszen régen nem olyan voltam, aki ma vagyok. Már sokadszor kíséreltem meg azt is, hogy kicsit megvágtam a vénámat, hogy milyen gyorsan folyik a vér, milyen gyorsan lehetne elvérezni. Ezt csak az utóbbi pár hónapban teszem. Régen nem volt a műfajom. Tehát egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy megtegyem? Vagy mások is vannak így, amikor elkeseredett állapotukban ilyesmiket tesznek? Ami még elbizonytalanít abban, hogy megteszem, hogy sírok közben, tehát valamilyen módon sajnálom eldobni magamtól az életet, mert akkor nem váltani ki érzelmet belőlem a folyamat vagy a gondolat. Akkor csak csinálnám és kész, nem?
Lehetőleg olyanok válaszát várom, akiknek vannak hasonló problémái. Nem kioktatásra vágyom, sem vigasztalásra, hogy majd csak jobb lesz, meg hülye lennél eldobni magadtól az életet. Van egy ismerősöm, nevezzük barátnak, ő az egyedüli, akinek beszélek ilyesmiről, tőle megkapom az efféle letolásokat elégszer.
válasza:Nálam csak rossz van és nekem is van emellé még sok bajom. Nem tudom miért élek minek is már a barátnőm is el akar hagyni több év után :( a suli sem megy :(
munkát sem találok csak olyat amiben kutyába se vesznek nem értékelnek semmire sem
sorolhatnám még én aspergeres vagyok szal még beteg is
Vágtam már meg magam én is fogom is ki tudja hogyan lesz a vég..
Voltam én is pszichológusnál,de nem segített.
Említetted, hogy suliba jársz, tehát akkor még fiatal lehetsz. Egyből középsulira gondoltam. Abban az időszakban egyébként is vannak az embereknek problémái, ott vagy hogy se nem felnőtt, se nem gyerek, okoz identitás zavarokat. Mind átéljük ezt. Ha már felső suliba jársz, akkor bocsánat a feltételezésért. De úgy vélem, ha tinikorban vannak efféle problémái az embernek, abból kilehet mászni. De nekem, (vagy esetleg neked)huszonévesen már nehezebb, mikor már rögzült a személyiségünk.
És egyébként vannak nekem is bőven ilyen problémáim, mint neked. Csak nekem nem a sulival, hanem a munkával. Bár ha nem cseszem el anno az életem és olyan pályát választok, amihez ma kedvem lenne és szívvel-lélekkel csinálnám, lehet más lenne a helyzet is. De erre már lehetőségem nincs, meg 25 évesen már nem is kezdenék bele. De itt van a szociális fóbiám is, egyszerűen antiszociális vagyok, s mindemellett vendéglátós végzettségem van. Na most nagyon jól tudjuk.....bejön a vendég a hotelba, étterembe, nyájasnak, kedvesnek kell lenni, lesni minden kívánságát a kedves vendégnek, s ez nem én vagyok. Nem megy. Mára eltűntek azon szociális készségeim, a jó beszélőke, ami megvolt. Teljesen ellentéte vagyok régi önmagamnak. Ezért már egy ideje munkanélküli is vagyok, mivel rühelltem bejárni dolgozni. S minél tovább leszek az, annál nehezebb lesz visszamennem.
válasza:én is hasonló káoszban élek. Nálam napról napra, néha percről percre váltja egymást a nagyon pozitív és a nagyon negatív életszemlélet. Egyik pillanatban még teli szájjal vigyorgok (ezért tart mindenki vidám, mosolygós lánynak), pár perc múlva pedig már az öngyilkosságon gondolkozom és nem látok kiutat (ezt persze már nem veszik észre). A fő problémáim közé tartozik a szociális készségek szinte teljes hiánya, főleg amióta úgy leterhel a suli, hogy még kevesebb időm/energiám van bárkivel is kommunikálni. Emellett krónikus egészségügyi problémáim is vannak, amik valószínűleg lelki eredetűek, mert szervi okot egy orvos sem talál.
Az életem nagy része tulajdonképpen a saját fejemben zajlik, állandóan olvasok, tanulok, vagy gondolkozom, szinte mindig egyedül vagyok. Mondjuk tinédzserként még reménykedem, hogy hamarosan felnövök és jobbra fordulnak a dolgok, de nem vagyok biztos benne, mert gyerekkoromban is ilyen furcsa, elvont, önbizalomhiányos, beilleszkedni képtelen kiscsaj voltam, csak kevésbé szélsőséges hangulatingadozásokkal. Mindenesetre jobbulást kívánok Neked, magamnak és mindenkinek, aki hasonló helyzetben van!
válasza:Én is hasonlókat élek át, azzal a különbséggel, hogy nem vagdosom magam és nem akarok öngyilkos lenni. De ettől még tudok szenvedni rendesen. Főleg mert még az egyetem sem megy - eddig ment! -, nem bírom ezt megemészteni, az az érzésem van, hogy csak egy hajszál kéne ahhoz, hogy összeszedjem magam, de csak nincs meg az a hajszál :-( Félek, hogy csúszni fogok a tanulmányaimmal, márpedig akkor már fizetnem kell.
Én el fogok menni szakemberhez, elég sok embernek segítettek már. Ok, van aki azt írja h neki nem használt, de bízom benne, hogy nekem fog. Azt se bánom, ha gyógyszert ír. Pedig ez tőlem nagy szó, mert a gyógyszerektől is félek...
válasza:Sajnos én is így vagyok. Két öngyilkossági kisérleten vagyok túl. Nekem semmi sem sikerül az életben ezért egyre rosszabb minden és én már nem is szamítok jobbra. Én járok pszihologushoz is de nem segít sajnos. Néha elvágom magam meg ilyenek. Nem tudom kedves kérdező hogy mivel buzditsalak. Remélem te meg fogod találni a boldogságot ebben az életben nem mint én. Sok sikert kivánok.
Próbálj a jó dolgokra összpontosítani.
válasza:3-mas vagyok
Én tudatosan keresem a hozzám hasonlókat, pl. a személyiségteszteket is azért szeretem, mert bármelyik kategóriába is kerülök, tudom, hogy mások is vannak ott és kevésbé érzem egyedül magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!