Egy közeli barátomról lenne szó. Hogy lehetne neki segíteni?

Az illető nem sokára tölti a 15-öt, lány. Nem is olyan régen vettem észre egyszer, hogy próbálja az asztal és a fal között összepréselni az ujjait, közben pedig beszél. ("Tessék, k*csög, megérdemled. Ezután próbálj meg kémkedni utánam!", satöbbi) Nyilván megijedtem, rávettem, hogy hagyja abba. Beszélgettünk és végül is sikerült kihúznom belőle, hogy azért csinálja, mert úgy gondolja, a testébe beépítettek valamit, ami miatt egy ismeretlen ember képes ugyanazt látni, érezni, gondolni, mint ő és azzal büntette, amit az előbb leírtam. A gondolatolvasó emberekre külön felhívta a figyelmemet és azt mondta, vigyázzak, mire gondolok. Ha valaki más mondta volna, nem olyan arckifejezéssel, mint ő, kiröhögtem volna.

Van egy öccse, akit rend szerint piszkál, többnyire azért, hogy feldühödjön, aztán nekiessen és verekedhessenek. (Velem is próbált már verekedést provokálni, de nem hagytam magam és tényleg úgy nézett ki, mint aki el akarja törni az orrom, de nem csinált semmit.) Én nem akarom azt mondani, hogy "mintha nem érezne fájdalmat", de nagyon úgy néz ki. Vagy csak nem mutatja, nem tudom.

Társaságban többnyire meg sem szólal. Persze van pár olyan perce, amikor úgy néz ki, mintha jól érezné magát, de aztán megint olyan, mintha nem is ott létezne, ahol valójában van. Többször panaszkodott már arra, hogy tömegben rosszul lesz, néha egyenesen bepánikolt, amikor rengetegen voltak körülötte. Folyton rágja a körmeit, tördeli az ujjait. Egyre inkább úgy öltözködik, mint aki ki akar szakadni az emberek közül.

Attól félek, hogy tényleg kárt tesz magában, vagy esetleg valaki másban.

Kérlek írjatok olyan dolgokat, amikkel segíthetek neki! NEM fogom magára hagyni, tehát a "Te nem tehetsz semmit!" (mint azt pár kérdésnél már láttam) válaszokat írók ne is kezdjenek el gépelni. Sürgős lenne!