Segít a pszichológus?

Sziasztok!

23 éves vagyok.Nem mondom,hogy nekem volt/van a legnehezebb életem a világon,mindig van olyan,akinek rosszabb.

10 éves koromban elváltak a szüleim,azelőtt se volt gyerekkor (sajnos okvetlenül voltam időnként verve...nem kell részletezzem).

10 éves koromtól kollégista voltam,a szüleim tettek még egy próbát a kapcsolatra,de nem sikerült.9 év kollégium hosszú idő volt,életem egyik legrosszabb időszaka volt,mert bár szerettem ott lenni,de senki nem volt igazán mellettem.Általános és gimnáziumi suliban is mindig kinéztek,könnyen ki tudtak kezdeni,gyenge voltam,sosem tudtam magam megvédeni.

Közben volt egy nálam idősebb férfival 3 évig kapcsolatom.Szétmentünk nagyon békésen,aztán valahogy sikerült egy pasival összejönnöm,aki életem egyik legrosszabb választása volt,és szerencsére vége lett.

Közben a családban már lassan kezdtek éleződni a helyzetek anyám és köztem,több okból kifolyólag (pénz kölcsönkéregetés,cseszegetések stb,ezt miért így csinálod stb.).

1 évig dolgoztam egy cégnél,ahol női mivoltom miatt kinéztek...Most van egy kapcsolatom,immár több,mint egy éve.Különbözünk elég sok mindenben.Őt normálisan felnevelték a szülei.Én meg teljesen más vagyok...semmit sem úgy látok,mint ahogy a többi ember,máshogy cselekszem,kevés jó döntést hozok.Elsiklok a részletek felett...nem figyelek rendesen.

Én nem akarok ilyen ember lenni.Számtalanszor átgondoltam már,tudom,hogy bennem van a probléma...nem értem,hogy miért pont ilyen sorsot szánt az élet,és miért nem tudok olyan lenni,mint mindenki más.Nem akarok különbözni a többi embertől,nem ezzel akarok kitűnni...BE szeretném bizonyítani,hogy egyedül is képes vagyok olyan döntést hozni,ami megállja a helyét...

Annyira kivagyok lelkileg,két napja sírok...sok a teher..a munkahely,a tanfolyam,előtte még mellékállásom is volt,de egyelőre szüneteltetem...egyetlen egy szabad napom sem volt szinte soha...nem jutottam semerre..

Csak normális válaszokat kérek,köszönöm.