Érdemes lenne felkeresnem egy pszichológust? Mit gondoltok?

Az egész 6 éve kezdődött, mikor beléptem egy új suliba, ahova nem szerettem volna járni. 11 éves voltam, azt tettem amit anyám mondott. Az első évem elég jól ment, semmi gondom nem volt. Második évben kezdődtek a gondok, kikötöztünk falura. 13 éves kormtól 16 éves koromig csak iskolába és onnan haza jártam. Nem voltak barátaim, akik voltak, azokat hanyagoltam. Nem szerettem kijárni sehova. Az otthon töltött évek alatt, nem tanultam, csak feküdtem gépeztem és néztem a plafont. 14 évesen anyám úgy gondolta, elég nagy vagyok már, és elmondott nekem olyan dolgokat amikre nem lettem volna kiváncsi. Pár hónappal később anyám egyre több mindent zúdított rám. Soha nem ellenkeztem, mindíg meghallgattam. A legroszabb az volt, hogy később már tőlem várta el, hogy megoldást találjak a gondjaira. 15 évesen közöltem vele, hogy iskolát szeretnék váltani, de nem engedte, pedig ott lett volna az ideje. 1 évvel később rátudtam szedni, hogy mehessek át másik iskolába. Így elvesztettem 1 évet. Most az új iskolába járok már 1 és fél éve. Egyre több a hiányzásom. Sokat vagyok “beteg“. Utálom az embereket, nem tudom elviselni a közelségüket. Nem nagyon beszélek a tanárokkal, vannak akikhez hozzá sem szólok, hiába szólítanak. Nem járok tömegközlekedéssel. Ha mégis busszal kell mennem reggel iskolába, akkor az 5 órásival megyek be, hogy ne találkozzak emberekkel a buszon.