Van köztetek olyan aki nem mutatja ki mindenkinek, a dühét, haragját? Hogy lehet együtt élni az ilyen tulajdonsággal?

nem jó ez, ne fojtsd el, vagy járj el terápiára ahol ezt feltárják miért csinálod ezt. ebből sok baj lehet később.

hogy lehet együtt élni? nehezen, mert magadnak csinálod a bajt, mert az amit nem mondasz ki másoknak, az mind te benned gyűlik fel, és emészt téged. (nehogy pánikbeteggé válj emiatt)

barátom ilyen, és ő nagyon nehezen él ezzel, mert mindent elfojt, és pánikbeteg lett emiatt.

egyszerűen nem mondja meg senkinek, ha valami bántja. Ő inkább az ilyen érzelmi dolgokat nem közli, de pl politikai vagy más dologban mer véleményt mondani, konfrontál.

valószinűleg nála pl azért alakult ki az érzelmi dolgoknak az elfolytása, és nem kommunikálása, mert gyerekkorában érte egy nagy változás, a szülei elváltak, és megrengett az érzelmi élete, és úgy érzi, ha kimondaná az érzelmeit, újra megremegne ez az egész.

De akkor is rá kell vennetek magatokat, hogy elkezdjetek kommunikálni a világ felé. ott és akkor kell kimondani ha valami nem tetszik, nem később magadban fortyogni rajta. nem fog összeomlani a világ.

ő is amióta feltártuk ezt nála, már odafigyel, hogy ha nem tetszik neki valami akkor szóljon annak az illetőnek. látom rajta hogy nehéz neki, de megteszi, és ez nagyon nagy dolog.

te is próbáld meg!

Szia!

Az elozo valaszado leirta a lenyeget.

Ha elfojtod azzal csak magadnak artassz es kiteszed magad a kesobbi tamadasoknak.Tisztelned kell magad annyira hogy kiallsz magadert!Ez ilyen egyszeru.:)

Egyebkent valoszinu gyermekkorodbol hoztad ezt az "elfojtos" hozzaallast.Jelzem szerintem nem az megfelelo neveles hogy "helyre rakom" a gyereket ha megvedi magat.

Szoval velemenyem szerinte ebben a szuleid is benne vannak.

...velemenyem szerint...

javitva :D

uhh az utolsó nagyon jót irt. A konfrontáció hiánya, valami viselkedésminta követése, vagy rosszul rögzülése miatt van.

A személyiség kifejlődésének a szakaszában nagyon nem mindegy mennyire nyomják el a gyereket az önálló vélemény formálásában, abban, hogy meri-e vállalni önmagát, hogy mennyi személyes szabadságot kap, hogy ha kiáll magáért, azt sikerélmény követi-e, vagy dorgálás stb. ezer millió ilyen dolog van. és igen, a szülők benne vannak vastagon!

ezeken gondolkozz, hogy miért alakult igy a személyiséged, milyen gyökerei lehetnek ennek a mintának, amit magadévá tettél. mert tudd, hogy mindig van ok! és nem szégyen feltárni magunk előtt, hogy hát .. bizony ezt vagy azt, rosszul tanultam meg. igenis vállalni kell a változás érdekében azt is, hogy hát.. bizony a szüleim itt óriásit hibáztak, és ennek lettem én a végterméke, azzal a szerencsétlenséggel, amit egész életemben hordoztam, ami pusztiott, és ha nem tanulom meg helyesen ezt a dolgot, és formálom át a személyiségemet, akkor pusztitani is fog!!!

Ne mentegesd ki a szüleidet, hogy "ők pedig jó emberek" mert nem azok (senki se az, és mindenki hibázik) hogy ha te magad változást akarsz. Ez nem azt jelenti, hogy fordulj ellenük, de nem árt tisztán látni a dolgokat. főleg a te érdekedben, ha ilyen súlyos dolgokat eredményez. Ajánlom a "mérgező szülők" c. könyvet, fent van neten pdf-ben.

Elosszor is koszonom a dicseretet.:)

Masodszorra pedig az utannam iro leirt mindent.

Hozzateszem hogy komoly gond nincs veled mivel erzed hogy valami nem klappol a viselkedesedben tehat a szuleid "igazsagtalan" nevelese mellett is kialakult egy realis latasmodod.:)

Tudatosuljon benned hogy a szuleid hibaztak nagyot,Te semmit.