Miért nem gondozzák a pszichiátriai betegeket?

Nem elég, hogy a családban is van skizofrén, sajnos akikkel összezárva lakom, azok között is van egy borderline szindómás pánikbeteg -- akit korábban ugyanakkor skizofréniával kezeltek --, meg van egy majd' 40 éves pszichológus hallgató is, aki ugyanakkor valószínűleg maga is kezelésre szorulna (az, hogy magában beszél hangosan, meg dörömböl mások szobáinak az ajtaján, alul meztelenül flangál, még csak a legenyhébbek a dolgai közül...). Az előbbit már többször kezelték pszichiátrián, de mindig hamar ki is engedték. Pedig pl. mostanában is megint rohamai vannak, de ugye amíg nem ön-és közveszélyes, nem vihetik be, nincs kényszergyógykezelés vagy ilyesmi.

De ezek csak az én személyes példáim, amik közvetlenül érintenek, de bármerre is nézek, azt látom, hogy a pszichiátriai betegek hozzátartozói és környezete gyakorlatilag semmiféle segítségre nem számíthat. Amíg nem történik sorozatgyilkolás, ámokfutás stb., addig senki nem tesz semmit. De miért kell ezt megvárni?!

Én is eddig bárkinek elmondtam, hogy már nem bírom tovább a lakótársam rohamait, meg éjszakákon át nem aludni miatta stb., még én lettem leugatva, hogy "Szegény beteg, nem tehet róla", meg "Ő is embertársunk" stb. kösz, marhára előbbre vagyok ezzel. (Természetesen egyik se élt soha összezárva ilyen betegekkel, így meg persze könnyű.) Itt a gyk-n is mennyi kérdés szól ilyenekről!

Miért kell ennek így lennie? Miért nem tesz senki semmit? És miért kellett bezárni pl. az OPNI-t, és az emberek közé szabadítani ezeket a ki-és beszámíthatatlan időzített bombákat?