Hogy szerezhetném vissza az önbecsülésemet, és az életkedvemet?

Kicsit darabos lett, az egész, de ezt a szöveget, már több éve tartogatom, és eddig senkinek sem mondtam el.

Magamról:

15 éves fiú vagyok,akit gyerek kora óta terrorban tart az apja.Gyerekoromban végig kellet nézni, ahogy anyámat szétverte.Nekem pedig adta a szépet, hogy menyire szeret(Alkoholista, és még mellé egy aggrészív személyiség alapból is).Gyakran kellet elmenni otthonról, de mindig visszajöttünk.Van egy 1 évvel fiatalabb testi, és szellemi fogyatékkal élő húgom, aki miatt, mindig haza kellet menni.Őt később el is vitték otthonról, jelenleg egy közeli intézetben él.Nos, e a lényegre visszatérve.Apám addig adta nekem a szépet, amíg be nem kerültem az iskolába.Elsős korom óta, figyelem zavarral küzdök, e miatt, apám nem ismeri el, hogy értelmes vagyok, de viszont, a másik oldalról, a tanárok mindig azt mondták, hogy milyen értelmes vagyok(amit a mai napig nem hiszek el).Később, öcsém is iskolás lett, innentől, pedig még rosszabb lett a dolog.Ugyan is öcsém már 5 éve kitűnő tanuló.Apám egy ideig folyton hozzá mért, hogy miért nem vagyok olyan jó tanuló, mint ő.Nem voltak sosem barátaim, mivel a gyermekkori atrocitások miatt zárkózott lettem ezért, szabadidőm nagy részét a gép előtt töltöm.Amiért apám folyton lecsesz.Ha kimentem, valahova, akkor jól érzetem magamat, de mikor bementem, úgy éreztem, sokkal jobb a gép előtt, egy olyan valakivé válni, amilyenné akarok.Mindenki azt mondta rólam, hogy milyen szép vagyok, de közben, egy marha ronda ember vagyok.8. koromban a pályaválaszárkos, nem volt túl sok esélyem, mert egy 2-3as tanuló voltam, mivel addig, nem tudtam, mit akarok kezdeni az életemmel.Mivel gyerekkorom óta gépezek, gondoltam megjelölök két informatikai sulit, illetve néha rajzoltam, ezért megjelöltem egy rajz iskolát.Nos, végül a rajzra vettek fel.Az iskola maga a pokol.napi 9-8 óra, van mikor este 9re érek haza.És még egy olyan szakmát tanulók, amihez nem értek, és még utálom is.Ha körülnézek az osztályban, mindenhol tehetséges gyerekek ülnek, akik valóban értenek a szakmához.Illetve gyakran vagyok céltábla az osztályban van egy-két ember az osztályban, akik folyton csak basztatnak.Volt egy barátnőm.Két hónapig, aztán szakított velem, mert csak azért kelletem neki, mert hosszú volt a hajam.Jelenleg próbálok abba a tudatba menekülni, hogy én egy értelmes ember vagyok, gyakran olvasok filozófia műveket, de úgy érzem, ezzel csak magamat akarom becsapni, hogy egy értelmes ember látszatát keltsem.Illetve ha anyáméknak megemlítem az átiratkozást, akkor csak annyit mondanak, hogy kibírod azt a 4 évet.

Szóval, valahogy visszatudom szerezni az önbeszülésemet, és az életkedvemet?

A pszichológus, ki van zárva, mivel a szüleim nem engednének el.