Érdemes-e ezzel foglalkoznom, ha igen, mi lehet a bajom? Elmúlik? 14/L

A #4-es válaszolónak üzenném, hogy a más emberekhez való viszony sem tréfa, sőt, meghatározzuk vele saját és mások életét.

Egyáltalán nem vontam kétségbe a fiatalok érzelmi problémáit, sőt, nagyon is átérzem, de hát egy pszichológus ugye mestere a belemagyarázásnak, skatulyázásnak. Viszont aki olyan eszeveszett baromságot állít, hogy "ez az élet elkorcsosult, az emberek naivak, de mégis önzőek", azt nem lehet szó nélkül hagyni, és be kell bizonyítani, hogy nem igaz. Egy pszichológus számára mindez fejlődéslélektanilag jellemző, esetleg a hormonális felborulása, de valójában az ember világtalansága jelenik itt meg, és eszerint kell viszonyulni a másikhoz, és be kell bizonyítani, hogy létezik az a világ, amire vágyik, de ehhez a saját attitűdjén kell változtatnia.

Nagyon fiatal vagy, és szomorú, hogy máris így éled meg a mindennapokat...Próbálj változtatni az életfelfogásodon, próbálj pozitívan gondolkodni..Törekedjél, tanulj, tegyél azért, hogy jól érezd magadat a bőrödben. Én a helyedben mindenképpen elmennék egy pszichológushoz, iskola pszichológust is érdemes lenne felkeresned. De semmiképpen se gondolj az öngyilkosságra, ugyanennyi idősen nekem is voltak hasonló gondolataim, sajnos még most se vagyok túl mindenen. De mindig úgy gondolkozom, hogyha elég erősen próbálkozom akkor elmúlik ez az időszak és csak egy rossz emlék lesz.Találj igaz barátokra, akik melletted állnak. A tanárok közül is kereshetnél valakit akiben megbízol, és aki esetleg segítene neked egy pszichológussal kapcsolatban.

Ez csupán az én véleményem, és sajnos ezt úgy kell mondanom, hogy nem tudom elképzelni min mész keresztül:(

Nagyon remélem, hogy boldog leszel és megoldódnak a dolgaid.

Ha szeretnél nekem nyugodtan írj privit, hátha tudok segíteni, vagy csak szeretnél valakivel beszélgetni.

16/L

Nagyon különleges szemléleted van. Jóval erősebb kritikai érzékkel rendelkezel, mint a hozzád hasonló korúak.

Azt írod: "magam vagyok".

De ez nem lesz mindig így.

Az iskola, főleg az egyetem színes és szabad világ. Meg fogod találni a lelki társaidat, és a barátaidat. De ahhoz meg kell próbálni embereket közel engedni magadhoz. Nem kell mindenkiben az ellenséget látni.

Én is olyan voltam, mint Te.

Aztán a világról alkotott képemet alapjaiban változtatta meg egy osztálykirándulás, amikor elsős gimnazista voltam.

Valahogy az első évben beskatulyáztam az embereket, hogy ez ilyen, az olyan, ez önző, ez stréber, ez lenéz engem, az meg észre sem vesz.

És egy mátraszentimrei kiránduláson olyan vihar kapott el bennünket a hegyen, hogy nem hittünk abban, hogy ép bőrrel megússzuk. És éppen azok segítettek a viharban talpon maradni, vagy a következő fáig eljutni, akikről nem voltam valami jó véleménnyel.

Teljesen szétázva, sárral és falevelekkel borítottan, kimerülten érkeztünk a szálláshelyre. A szállásadó forró borosteával s forró fürdővel várt bennünket. Amikor megtisztálkodtunk, beszélgetni kezdtünk, miközben kint tovább tombolt az ítéletidő. Ebben a beszélgetésben kiderült, hogy engem is félreismertek, mert azt hitték azért nem barátkozom velük, mert beképzelt vagyok és sokra tartom magam.

Az a nagy vihar hozott össze engem a többiekkel. Láttam, hogyha nagy baj van, nekem is ugyanúgy segítenek, mint bárki másnak...

A viharban egyenlők lettünk...