Honnan lehet tudni, hogy egy szociopatával kerültél kapcsolatba? Milyen velük együtt lenni?

A „nem szeret, nem szorong, nem tanul” hármasával jellemezhető, ha csak simán szociopata.

Az én exem még hazugságmániás is volt, vagyis nem tudta, hogy hazudik, ennek is van egy külön neve, most nem jut eszembe...

írj privit, ha gondolod:)

Leírom ide neked, ha már mindenki privátban írogat. Életem legnagyobb szégyene, de 3 évig voltam egy ilyen pasival. Amikor ráeszméltem, hogy kihasznál, kidobott. Csak 2 évvel később (most) a neten olvasgatva döbbentem rá arra, hogy ő egy szociopata.

Először csodálni fogod a határtalan nyugodtságát, türelmességét, intelligenciáját, hogy bármiről megkérdezed, mindenhez hozzá tud szólni. Férfias, izmos, túlteng benne a tesztoszteron, és állandóan mondogatja, hogy mennyire szép, mennyire jó nő vagy, és mennyire szeretne veled lefeküdni.

Én éreztem, hogy valami nem stimmel, de szó szerint hipnotizálnak, észre sem veszed, máris körbehálózott, és mindent elhiszel majd amit mond. Szembeszállsz a szüleiddel, a barátaiddal, mindenkivel aki meg meri említeni, hogy gázos a srác, azzal megszakítod a kapcsolatot.

Szép lassan a rabszolgája leszel. Ha szerencséd van, nem mész hozzá feleségül és nem szülsz neki gyereket, de bőven elég hogyha összeköltözöl vele.

Az én esetemben az volt, hogy a srácot kirakta otthonról az anyja, mert már nem bírta elviselni az élősködést és az állandó önsajnálatot. Kivett neki egy albérletet, amit végül a srác nem fizetett, én nagyon sokat aludtam nála, és mindig vettem kaját neki (a szüleimtől kapott zsebpénzből).

Állandó a hazudozás náluk, de ezt csak akkor veszed észre, mikor már késő, amikor mondja, olyan hihető, hogy teljesen meghatódsz, jaj szegény, de nehéz élete van, de micsoda férfi, hogy mindent túlél.

Feléd egyetlen jó érzése nincs, de mesterien megjátssza, hogy van. Ezt is csak belemagyarázással, ugyanis sosincs pénze, büdös neki a munka, tehát még egy fagyira sem képes meghívni, de ha nálad van pénz, kutya kötelességed elvinni őt minimum Disney Landbe. De ez se lesz neki elég, mert soha nem leszel neki elég jó, mindig eléri, hogy neked legyen bűntudatod.

A szex egy külön téma. Két évig hárítottam, aztán mégiscsak sikerült elvennie a szüzességem, végül úgy állította be a dolgot, mintha én akartam volna. Undorító volt, mert sosem izgatott fel, nem akart kotont használni, és mikor beláttam, hogy tényleg nem hajlandó védekezni, írattam fel fogamzásgátlót, amit persze soha nem vett meg nekem.

A kérdés, hogy ugyan mikor lesz végre pénze, mindig kényes téma volt, mindig volt rá valami szuper magyarázata, amivel húzhatja az időt, ahogy a szexre is. És mindig minden az én hibám, pedig ő mindent megtesz értem, és nem tudna nélkülem élni.

Végül összeköltöztünk. Azt sem én akartam, de annyira telebeszélte a fejem, hogy a szüleim mellett szar életem van, hogy otthagytam őket. 18 éves voltam. Semmi sem változott, csak annyi, hogy elkezdtem dolgozni, és összesen ahogy számolom, 200ezer forintot kért tőlem kölcsön, szakítás után kértem vissza, azt mondta, még én fizessek, hogy nála lakhattam.

Ráébredtem, hogy kihasznál. Ő ráébredt, hogy többé már nem tud kihasználni, ezért indok nélkül kidobott. Két hétig depiztem, aztán összejöttem a jelenlegi (és remélem örök) párommal, őneki meg azt mondta, hogy kihívja egy késharcra, mert beleszólt a kapcsolatunkba. Persze a párom elfogadta a kihívást, mert tudta, hogy egy ütésből meg tudná ölni (mert a külső látszat ellenére amúgy egy nagyon puhány pasi volt), és persze a párbaj nem jött össze.

Még annyit, hogy mind a mai napig hallom vissza a közös ismerősöktől, hogy miket mesél rólam: szarul főzök (pedig nem), olyan voltam az ágyban mint egy darab fa (mostani párom ezt nem így látja), ha hallgattam volna rá, boldogok lettünk volna (mindig hallgattam rá, és a folytonos szorongástól nem tudtam enni).

Szerintem elég részletes voltam, most így hirtelen nem tudok erről többet írni, de ha van konkrét kérdésed, írj, válaszolok.