Most már tényleg kikészülök, mi a fene lehet ez?
Ott kezdeném, hogy magammal szemben teljesen bizonytalan vagyok, de már beteges módon.
Először is a hangulatom, és érzéseim. Az alap hangulatom az depresszív és kifejezetten szorongós. Szinte mindennap órák hosszat járkálok kínzó gyomorgörccsel és tele feszültséggel. De már hónapok óta. Sosem vagyok ott igazán, ahol vagyok. Fejben össze vissza ugrálok, nem tudok megálljt parancsolni a gondolataimnak, durva és perverz dolgok ugranak be, és nem hagynak nyugodni. Egész nap. Aztán van, amikor hirtelen rámtör egy euforikus, totál boldog érzés. De az csak pár percig tart. Olyankor úgy érzem enyém a világ, bármire képes vagyok. Olyankor depressziónak, szorongásnak nyoma sincs. De mint mondtam, ez csak rövid ideig tart. Sokszor beleesek egy olyan állapotba is, hogy nem érzek semmit. De totál semmit. A fejemben járkálnak a dolgok, de nem társul hozzájuk érzés. Semmi, akármit csinálok. Szerencsére ez is csak ideig-óráig tart. Viszont van, amikor valami féle rohamok törnek rám, teljesen pánikszerű dolog. Nem tudom mi váltja ki. Szorongással szokott kezdődni, ami felcsap az egekig, az időt és a környezetemet olyankor, mintha valahogy nem érzékelném. Mindig figyelem, nem-e közelít valaki a felém, főleg a hátam mögül. Mindenféle érzés kavarog olyankor bennem, képtelen vagyok követni azokat. Ezek 10-15 percig szoktak tartani, utána elmúlnak, és jön az ürességérzet.
A másik dolog pedig a már beteges bizonytalanság magammal szemben. Egyszerűen nem tudom, mit szeretek csinálni, nem tudom, ki vagyok, és oké, hogy tinikor meg minden, de engem ez a bizonytalanság kikészít. Nem tudok koncentrálni semmire.
Szörnyen befolyásolhatónak érzem magam. Ha nekem pl. tetszik egy zene, de arról a zenéről valaki azt mondja, hogy neki nem igazán jön be, elkezdek félni, hogy én is így fogok érezni azzal a zenével kapcsolatban. De ez csak egy példa volt. Olyan frusztráltnak érzem magam olyankor, és annyira felmegy bennem az ideg, hogy tombolni, törni zúzni tudnék. Van, hogy elkezdem magam ütni, harapni, vagy csak rángatom a végtagjaim ide oda.
Segítsetek! Mi vanvelem? Megőrültem?
16/F
válasza: válasza: válasza: válasza:Nagyon egyszerű minden egyes tini minden egyes problémájára azt mondani, hogy á, ez csak a kamaszkor. A probléma az, hogy emiatt a szemléletmód miatt egy csomó tini nem kap szakszerű segítséget.
Nekem is a mániás depresszió jutott eszembe, kérdező, fordulj pszichológushoz vagy pszichiáterhez!
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Már jártam régebben pszicholóhusnál, de abbahagytuk a terápiát, nem sokra jutottunk vele, és a pszichiáterhez se járunk már, így a gyógyszereket is elhagytam. Eleinte jól voltam, úgy éreztem, nem kell segítség, valahogy majd felülkerekedek a szorongáson meg a többin, de nem megy. Lassan felemészt, érzem, hogy csak gyűlik és gyűlik bennem a feszültség, és tartok attól, hogy mikor mondják fel az idegeim a szolgálatot, és milyen formában fog a felszínre törni a sok elfojtott dolog.
Sajnos nagyon nagyon nehezen nyílok meg, ami a mentális gondjaimat illeti. Sokszor volt már, hogy úgy voltam, hogy elegem van, beszélek anyával, nem bírom tovább, de nem merek, ők azt hiszik hogy jól vagyok, vagyis látják hogy valami nem igazán stimmel, de mivel nem szólok azt gondolják, tudom rendezni magamnak is. Pedig nem.
Van itthon gyógyszer /nyugtató/ is, de el van rakva, mert kísérleteztem már, hohmgy bevettem egy levél Xanaxot meg jó pár szem Rivotrilt. Ha anyától kérnék, biztosan adna, hiszen nagy részük nekem lett kiírva, de mint mondtam, leálltam velük. Azt hittem menni fog azok nélkül is, de nem megy. És ha anyától kérni akarok, akkor el kell neki mondanom az okát. Arra pedig képtelen vagyok. Meg úgy is jönnének először a szidások, hogy miért hallgattam el ezeket a dolgokat, és utána meg az, hogy ezt is csak eltúlzom, nincs nekem semmi bajom..
válasza:Kérdező, olvasd végig a hozzászólásodat és vedd észre, hogy minden mondatod arról szól, hogy mi mindent _nem_ csinálsz.
Így nem fog menni. Így benne maradsz. Azt döntsd el, hogy mit fogsz _csinálni_, hogy megoldódjon a problémád. A magam részéről továbbra is a pszichológust javaslom, az, hogy "nem jutottatok messzire" a terápiában, elég sok mindent jelenthet: rossz pszichológusod volt, vagy nem illett hozzád a terápiás módszer, vagy egyszerűen nem dolgoztál rajta. Mert azon, hogy meggyógyulj neked is keményen dolgoznod kell, nem repül a szádba a sült galamb. Jobbulást kívánok, és erőt ahhoz, hogy segítséget kérj!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!