Vagdosás, bulímia. Tudom hogy rossz de nem akarom abbahagyni. Ez problémás? Biztosan.

Most ez lehet, hogy fura tanács lesz, de leírom nekem mi segített. Ugyanezt csináltam, mint te a te korodban, csak még piáltam meg cigiztem is. Jártam pszichológushoz(többhöz is), írogattak egy csomó gyógyszert, nem lett jobb, csak még gyógyszer függő is lettem. Tavaly szeptemberben elkezdtem rendszeresen sportolni, nem terápia ként, meg nem azért h meggyógyuljak, fogalmam se volt, hogy ezen ez segíteni fog, csak nagyon megtetszett egy harcművészeti ág, és belekezdtem szórakozás képpen.

Azóta is megvetem az összes pszichológusom akik egyszer sem tanácsoltál azt, hogy sportoljak, inkább rakat szám írták a gyógyszereket.

A sporttal vezettem le a bennem lévő rengeteg energiát, és sokkal jobban lettem. Az utóbbi időben megéltem egy hullámvölgyet, a bulémiám sajnos még többé-kevésbé megvan, de ettől függetlenül nagyon sokat dobott a rendszeres sport az életemen, a gondolkodásmódomon, sokkal többnek érzem tőle magam, már egyre ritkábban akarom bántani magam.

Remélem tanulságos valamennyire a történetem. Most 21 éves vagyok, még nem vagyok kint belőle teljesen én sem, de én már kiakarok lépni.

sajnálom, tarts ki, és járj rendesen edzésre :)

nekem a sport mutatta meg, hogy igazából bármire képes vagyok... de nekem is ahogy jöttek a gondok, ezt egyre kevésbé hittem már el, ezért jártam egyre kevesebbet edzeni, és ezért találtam magam egyre többször a wc fölött öklendezve...

tudom, hogy nehéz, de kitartást kívánok neked (meg magamnak is :D)