Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mivel beszélnétek le valakit...

Mivel beszélnétek le valakit az öngyilkosságról?

Figyelt kérdés

2014. júl. 23. 14:23
 1/4 anonim ***** válasza:
Azzal a személlyel, életcéllal ami a peremre sodródása ellenére is megmaradt neki. (Fia, lánya, remek munkája) Főleg ha előre vetíted neki az ezekkel a dolgokkal lehetséges pozitív történéseket.
2014. júl. 23. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 gebasz1 ***** válasza:
Keres neki célt.
2014. júl. 23. 20:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
100%
Nekem pár emberkét avval sikerült lebeszélnem, hogy elmeséltem nekik az életemet. 18 éves létemre kb 10 kísérletem volt már nekem is (1. gyógyszer, 2. akasztás, 3. torokvágás, 4. gyógyszer, 5. vonat elé fekvés, 6. hídról leugrás, 7. másodikról leugrás, 8. gyógyszer + több alkalommal vettem be még gyógyszert, de azt figyelemfelhívásnak vették a szakik, meg vagy 1000x megvagdostam magam) és mostanra rájöttem, hogy ÉLNI AKAROK!!! Pedig az utolsónak nincs 4 napja.... szóval, az öngyilkos-jelölt embereknek, akikkel életemben összefutottam (20 biztos volt a számuk már, de kicsinyítek, tuti jóval több) elmeséltem a sztorimat (ha valaki, én 100% nem vagyok sztori-nélküli emver :D) hogy hányszor akartam meghalni, hogy miért akartam annyira meghalni, hogy megerôszakolt saját édesapám 12-14 éves korom között többszõr, avval fenyegetve, hogy, ha nem fekszem le vele, felakasztja magát, na, 14 évesen gyógyszereztem be elôször magam, egyik osztálytársam is hátulról molesztált 11 évesen, 14 évesen intézetbe kerültem, 15 évesen már drogoztam és elég sokat ittam, akkor 2 társam is próbálkozott velem akaratom ellenére közösülni, 16 évesen össze "kellett" "költöznöm" egy alkoholista nimfomán 49 éves emberrek, persze, volt választásom, vagyvez, vagy az intézetben vernek szét minden nap, majd ezután 16,5 évesen hazakerültem, állandó vitatkozások része lettem, dührohamokat éltem át, azután kollégiumba menekültem, ahol a nevelôk cseszegettek folyamatosan, hogy tanuljak már jobban, ha már általánosban 6. osztályig a város legjobb tanulója voltam, és most megbuktam 9.-ben harmadszor. A pszichiátrián kb. már 20 voltam, most is ott vagyok, 3 hete, de most "jó gyógyszert kapok" és ÉLNI AKAROK!!! Kilábaltam az öngyilkosságból, nem drogozok, igaz, néha iszok, meg sokat dohányzok, de ez már a múlthoz képest apróság. Most ezt nem tudom, miért írtam le, talán, hogy lássátok, nemcsak nektek rossz az életetek. S mikor ezt elmesêlem egy szuicid-jelöltnek, sírva fakad, és rájön, hogy neki jobb, és leteszi szândékát. Na jó, 1embert nem mentettem meg. De ô nem hagyta, vele sajnos süket fülekre talált a monológom, de szerintem neki jobb is így. Hasonló élete volt, mint nekem. Csak sajnos ô nem volt ennyire erôs. Nyugodjon békében már 3 éve! De sokan mondták, írjak könyvet és legyek pszichológus. Jó ötlet.
2014. júl. 27. 15:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:

Azta... hát ez.

Elég szörnyű, hogy valaki ilyen helyzetben van :(

És milyen erős vagy...

Köszönöm, hogy leírtad ezt!

2014. júl. 27. 17:44

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!