Milyen tapasztalataitok vannak - Nektek vagy ismerőseiteknek - pszichológussal illetve pszichiáterrel? Kin segített ilyen szakember, és kin nem?

Én pszichiáternél voltam, mert elég szorongós típus vagyok, nehezen oldódom, nem mutatom ki az érzéseim, alábecsülöm magam stb és segített. Úgy értem, segített, hogy magamon segítsek. Én nem sokat beszéltem, de ő mesélt mindenféléket, kérdezgetett, és rávezetett, hogy hülyeségéktől félek. Még most sem vagyok 100as, de már látom, hogy az egyes helyzetekben mitől, miért félek, de tudom, hogy legtöbbször feleslegesen és így könnyebb. Haladok szépen lassan, de folyamatosan. Na egy szó mint száz, ha te is akarod, és belátod, hogy szükséged van rá, akkor segít!

Nekem edesanyam halalat segitett feldolgozni amihez jott meg a munkahelyemen a gondok, ki akartak rugni. 1 evvel kesobb)O is csak beszelgetett velem, kiirt tappenzre adott idot, hogy egy kicsit megalljak es gyaszoljak. Ugy adott tanacsot mint egy igazi jobarat. Anyu halala nagyon szornyu volt,( vegstadiumu rak ) elvileg soha nem fogom valoban kiheverni, de az a par honap amit a pszihologusnotol kaptam, arra szuksegem volt. Menj batran, veszteni nem vesztesz.

Hogy őszinte legyek, van akinek a havi kettő beszélgetés a pszichológusnál segít és hogy a pszichiáter felír gyógyszereket (már ha jól betalálja őket). Nagyobb gondok esetében nem elég ha a pszichiáter szán rád 15 percet, felír valami bogyót és ha nem találja el, hogy mi kell, akkor ír másikat. Ezt havonta egyszer teszi meg, és nem beszélget veled. A fizetős pszichológus jobb, bár hidd el nekem sincs lém, de muszáj hozzá járnom, heti egyszer-kétszer. De előbb próbáld ki milyen a sima psz. ha gyerek vagy még, azaz 18 év alatti, akkor szerencsédre heti egyszer ő is tud fogadni a klinikán, ingyen. Én gy.pszichológushoz is jártam, de nem sok sikerrel :S

nekem nem segített, pedig elvileg az ország legjobb specialistájához (pszichiáter) jártam 2évig:S

F.25. Magamról : Kényszerbeteg de nagyon, depressziós,antiszociális,önző,suicid hajlam. Én voltam már mindkét fajzatnál,és azt tapasztaltam,hogy történt változás! A pénzemet oly szorgosan lenyúlták,hogy a bankrabló kispályás ehhez képest! Amugy a betegésgemmel meg őrajtuk keresztül semmi pozitív változás nem történt. Én már több mint 10 éve vagyok kényszerbeteg,rengeteg kényszremet csak a saját leleményességemnek köszönhetően legyőztem,de csatákat lehet győzni,háborút el fogom veszteni, kényszert gyökerestül nem lehet normális módon végleg kiirtani,csak teljes nihillel,az úgy meg nem élet.Na de az egyik terapeuta unott képpel nagy nyugisan végighallgatta óránként 10 ezerért a bajaimat,de semmi különöset nem csinált,pont mint egy riporter olyan volt,aztán úgy néhány hét után már felé sem fingottam,mert éreztem,hogy ennyi idő után ha még mindig csak kérdez,de utmutatásai nincsenek,akkor felé sem fingok többé. Jött egy másik,aki meg abszolút rossz végéről fogta meg a dolgot,lekezelő,unszimpatikus pofa volt, egy alkalom után hagytam a fenébe. Ekkor már úgy voltam vele,hogy nincs értelme,mert konkrét normális gyógyszer nélküli terápiához ezeknek közük sincs. Sok lelki betegség igenis megoldható egész jó szinten dilibogyók nélkül,olyat én nem vennék be,nem akarok zombivá válni ezektől a mellékhatásokkal teli vackoktól. És sikerült is jó eredményeket elérnem megam erejéből. A terapeuták stratégiája meg az,hogy hallgatnak,sunnyognak,húzzák kifele az időt amig csak lehet,teszik el közben a hatalmas pénzeket, és a másodpercek alatt felirt söpredék gyógyszerek hatásától várják a változást,mire a tudatlan beteg meg azt látja hogy történik valami,de az csak addig van amig szedi azta vackot,és azt hiszik,az orsvos műve vol.Közel sem. Ez egy nagy kamu szakma, undorodom a fajtájuktól.100 terapeutából 90 ilyen. Nah,fogd már ki azta tizet aki nem ilyen.Tűt a szénakazalban. Jobb egyedül probálkozni,de azt tényleg akarni kell,kitartás! Ottvan viszont Dr.Csernus, őt kimondottan jónak tartom. Ő szerintem nagyon nem tartozik bele a sleppbe ilyen téren. Bár minden terapeuta ilyen volna!