Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » 11 éves párkapcsolat utáni...

11 éves párkapcsolat utáni szakítás. Endogén depresszió?

Figyelt kérdés

11 évig éltem párkapcsolatban egy lánnyal. 4 hónappal a szakítás után úgy érzem egyre rosszabbul vagyok; a gondolataim 70-80%-át a közös emlékek felidézése, fiktív helyzetek/párbeszédek megélése tölti ki. Melankolikus, romantikus dallamok már az őrületbe kergetve ismétlődnek a fejemben. Szürreális, néha horrorisztikus rémálmok gyötörnek. Napközben nehéz 5-10 percnél tovább koncentrálnom anélkül, hogy eszembe ne jutna. Ilyenkor (nem mindig) a mellkasomon érzek egy enyhe nyomást és/vagy hőhullámot, enyhe verejtékezést. Ha teljesen átadom magam az érzésnek sírógörcsöt kapok.

Reggel a legerősebb az érzés, estére enyhül.

Barátaim, ismerőseim nincsenek, otthonról dolgozom.

Szenvedély függőségre hajlamos vagyok. Félek, hogy a gyógyszerek csak újabb függőséget okoznának.

Ez lenne az ún. endogén depresszió? Mit tanácsoltok?



2014. aug. 17. 22:08
 1/6 anonim ***** válasza:

Mikor szakítottatok?

Azért 11 év után nem olyan könnyű talpra állni, főleg így, hogy te nem akartad volna - legalábbis ezt veszem ki a szavaidból.

Ha felkeresel egy szakembert, biztosan többet tud segíteni. Ha nem akarsz gyógyszert szedni, mondd meg a leendő dokidnak és ha tudja, úgy alakítja majd a kezelést.

2014. aug. 17. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:

Ez a 4. hónap. Már a közös lakást, gyerekeket terveztük. Én a biztonságra törekedtem, emiatt időigényes volt, lehet ő gyorsabban szerette volna. Egy összeveszés után elköltözött. Pár nappal később elmondta, hogy van valakije.

Közvetlen hozzátartózom gyászolása lecsengett pár hét alatt. Gondoltam, hogy ez a szakítás meg fog viselni, de azt nem, hogy ennyire. Se a családban se nálam nem volt semmilyen mentális probléma, sosem voltam "depis", mindig én uraltam a gondolataimat. Most meg azt sem értem mi történik velem...

2014. aug. 17. 22:44
 3/6 anonim ***** válasza:

Uhh, sajnálom, ez borzalmas... :S Engem megcsalt a párom, 2,5 éve éltünk együtt, az is borzasztó volt, hát akkor 11 év... :S

Szerintem ez normális, hogy így reagálsz, sőt, lehetne ennél rosszabb is!

Én anno átmentem a legjobb barátomhoz, az első két napot ott töltöttem, majd szabit vettem ki, mert képtelen voltam dolgozni, szerencsére a főnököm megértő volt. Hazautaztam egy hétre a szüleimhez. Sokat beszélgettem velük, az a hét arra volt jó, hogy ne akarja meghalni...

Aztán kellett még kb. fél év, mire kihevertem. Már én is azt hittem, hogy összeházasodunk, gyerekünk lesz... Oké, ez még csak 2,5 év volt, de nem láttam semmi rossz előjelet.

Nekem a sportolás segített. Minden nap úgy lefárasztottam magam, hogy ne legyen erőm gondolkodni. Közben megismertem pár jófej embert...

Szerintem próbáld meg, hátha neked is bejön ez a sport dolog. Nem baj, ha antisport vagy! Csak járj el valami ultrabrutál órára, spinning, trx, ezeken szoktak férfiak is lenni.

2014. aug. 17. 22:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:

Az a vicc benne, hogy férfi vagyok és mégsem tudok férfiként viselkedni. Ahogy látod még az írásom is megtévesztő. Sírógörcs?!

Még évekkel ezelőtt elfordultak tőlem a barátaim, a haverok lekoptak. Mindenki felszínes volt, érdekek mentén mozogtak. Nem maradt senkim, csak ő. Benne megbíztam, másban már nem tudtam. És ennek is mi lett a vége, ugye?


A sport nekem is eszembe jutott, viszont reggelente annyira magam alatt vagyok, hogy ahhoz is lelki erő kell, hogy felkeljek. Délután 5-6-ig tart ez a katatón állapot, ezekkel a brutális gyötrő gondolatokkal.

2014. aug. 17. 23:21
 5/6 A kérdező kommentje:
Közben rájöttem, mire írtad, hogy férfiak is vannak. Még egy mondatot is nehéz értelmeznem...
2014. aug. 17. 23:25
 6/6 anonim ***** válasza:

Nálam egy éve tartanak ezek tünetek.

Náluk az a helyzet, h nagyon csúnyán viselkedik velem a szerelmem, és tudom, h véget kell vetnem az egésznek, mert őt nem érdekli... de minden perc fáj nélküle. Mivel sokat keres még, nem tudok túl leni rajta.


a sport sokat segít, de néha az sem. Vannak barátaim, szeretek velük leni, de a rossz érzések nem múlnak el... Attól, h lekötöm magam, és próbálok nem törödni vele, nagyon fáj z egész.


Most azt tervezem, h egy másik városba elköltözök...nincs más lehetőségem, úgy érzem, h egy új környezet talán tisztalapot ad.... talán újra fel tudok töltődni, és visszanyerni az életerőmet.


Meg az idő....

2014. aug. 18. 00:27
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!