Anyám nem enged elmenni pszichiáterhez, pedig úgy érzem, kéne. Objektív vélemények?

Úristen! Már ne haragudj,de milyen anyád van?!

Tényleg,amúgy 18 éves vagy,intelligens,okos(olyannyira,h teljesen tisztában vagy a problémáddal és a megoldással is!).

Ez lenne az a helyzet,amikor szembe kéne menned anyáddal!

Tönkre fogsz menni teljesen. Kérdezd meg tőle,h ez-e a célja!

ma 19:42 vagyok

Nagyon rosszul értelmezted amit írtam! Ebből is látszik, hogy sajnos beteg vagy. De én együtt érzek veled .....

Egyáltalán nem sértegetni akartalak, csak azt, hogy ne várd senkitől (tőlünk) a megoldást és főleg ne anyukádtól! Vagy megoldod saját magad a problémádat egy szakember segítségével, vagy életed végéig keseregsz és boldogtalan leszel.

Vannak ilyen típusú emberek mint te, ez nem a te hibád .... Van aki túl tud lépni a múltbéli fájdalmakon és van aki ostorozza magát. Te sajnos az utóbbiba tartozol.

Megoldani csak úgy lehet ezt a kialakult szomorú helyzetet ha szakembert keresel és feladod az édesanyáddal való függőséget! Mert az!

Hidd el akik itt keményebb hangnemet ütnek meg, azt nem ellened, hanem ÉRTED teszik.

Még időben vagy, hogy tegyél ez ellen a helyzet ellen, még ha azt hiszed be is ragadtál. Nézz anyudra, és kérdezd meg magadtól: Ilyen akarok lenni?

Mert ha most elmész pszichiáterhez, akkor olyan leszel. Nem oldod meg a problémádat, mert ő nem fogja helyetted, viszont van egy csodapirulája, amit Rivotrilnak hívnak.

Ha elkezded szedni sokkal jobban leszel, de olyan lejtőn indulsz el, amit most még magad sem tudsz elképzelni.

Nem ismerem az élethelyzetedet, lehetőségeidet, de ebből a helyzetből menekülj! ÉS NE GYÓGYSZEREKKEL!

Azt nem mondom, hogy hasonló helyzetben vagyok, mert engem pont anyukám rángatott el pszichiáterhez vagdosás meg szuicid dolgok miatt. 18 vagyok és soha nem mertem volna egyedül elmenni, noha tudtam, hogy szükségem van segítségre. Ha neked van bátorságod elmenni, akkor menj el!

Esetleg van valaki, aki tud erről és megbízható? Ha van kérd meg, hogy segítsen akár a gyógyszerrel is, ha kapsz.

Ne hagyd, hogy anyukád tönkretegye az életed. Neki is vannak gondjai, ezért szedi a gyógyszert, lehet ezért is viselkedik így, mert nem meri belátni, hogy a lánya hasonló helyzetbe kerülhet. Ezt nem tudhatom, de semmiképpen se hagyd, hogy befolyásoljon.

Ha a közeledben laknék én annyira szívesen megfognám a kezed és elmennék veled és segítenék, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem élek hozzád közel.

Ne add fel, ha esetleg kérdésed van, vagy beszélgetni szeretnél, akkor írj nyugodtan.

18/L, aki éppen Xanaxot szed..

A 8-ast kiegészítve még küldök Neked egy videót, nézd meg, nem hosszú és nagyon hasznos lehet:

http://www.youtube.com/watch?v=nBtMrWy6xhE

A legfontosabb stressztörvény, ami a videóban is elhangzik: üss vagy fuss! Az elsőre nincs módod, így csak a második maradt, de még egyszer kérlek, ne egy pszichiáter karjaiba, vagy ha mégis megteszed, számíts rá, hogy gyógyszerezni fog.

Ne azok társaságát keresd, akik hasonló cipőben járnak, mint te, hanem olyat, aki objektíven tudja megítélni a helyzetedet, hiszen ezt kérted.

A legjobb lenne számodra egy pszichológus, aki nem kezd el egyből gyógyszerrel tömni.

Igen elárulom én is Xanaxot szedek, ezért próbállak lebeszélni erről, meg a Rivotrilról is, mert csak azt hiszed, hogy megoldja a problémádat, közben kapsz egy jóval nagyobbat!

(te is kedves előttem hozzászóló, aki 18 évesen Xanaxon élsz!)

Én most próbálok tőle szabadulni és az maga a pokol! Amit te itt leírtál a problémádról, az mind semmi ahhoz képest, amit majd a gyógyszer fog okozni.

Ha nagyon-nagyon indokolt, mert annyira rossz állapotban vagy, max 2 hétre lehetne nagyon kicsi dózisban szedni ezeket a szarokat (bocs a kifejezésért) a pszicháterek többsége sajnos ezt nem tartja be, és függő leszel, a problémád pedig megoldatlan marad!

Tudom azt gondolod, vagy érezheted, hogy ez a világvége, de kivülről nézve nem az.

Ne felejtsd el, te nem vagy beteg!!! csak túl fiatalon túl sok negatív dolog ért egy átlagosnál gyengébb idegrendszerrel együtt, ami szintén nem a te hibád.

Nekem is volt már pánikrohamom, senkinek nem kívánom, de tudd, hogy az is kezelhető, legyőzhető gyógyszer nélkül, és valószínűleg ezt is a helyzeted a szülői terror hozta ki belőled, ami megint nem a te hibád!

Az viszont már az lesz, ha felnőtt létedre tovább hagyod magad ebben a helyzetben, vagy gyógyszerekbe menekülsz.