Volt valaki hasonló helyzetben? Milyen megoldást tudtok ajánlani? Középkorú nő vagyok. Sajnos nagyon összejöttek a dolgok, amit nem igazán tudok egyedül feldolgozni.

Kedves Kérdező!

Soha nem késő váltani, soha nem késő változtatni és legfőképp soha nem késő felállni.

Mindig nehéz megtanni az első lépéseket, mert fájdalmasak.

Biztosan van oylan dolgo az életedben, amit szeretsz, amihez ragaszkodsz. Van egy egyéniséged, amivel régebben meg tudtál nyerni emebreket.

Első körben azt tudom tanácsolni, hogy mozdulj ki a komfort zónádból. Nincsenek barátok? Szerezz újakat. Ismerkedj. Az életkor az nem akadály. A rokonok az egy más tészta. Azokat az emebreket alapból ki kell zárni az életedből, akik csak a haszonlesés miatt vannak veled vagy melletted, épp ahogyan az érdek diktálja.

Járj el otthonról. Ne csak a meló és a lakás legyen.

Azon, hogy apukád megbetegedett, te nem tudsz változtatni. Segíteni, javítani az életminőségén azt tudsz, de azon kívül ez igazából az orvosok dolga, hogy kontrollálják a betegséget. Az élethez ragaszkodj.

Mindennek oka, van. annak is hogy tönre ment a párkapcsolatod. Valószínűleg azért történt, hogy jobb útra terelődj. Hogy válts. De igazából elég keveset tudok a történetedről.

Írj priv. Mert így elég nehéz.

Munkád van?

Igen.

Akkor már csak valamit tenni kellene magadért és nem sírdogálni. Lehet jóga, reiki, sport, énelklés,... hogy fújd ki magadból az elkeseresést.

Itt találsz rá néhány példát:

http://www.youtube.com/results?search_query=pszichofitness