Kilátástalan a helyzetem. Stresszes, ideges vagyok folyamatosan. Az itthoni nyomást már nem bírom. Konkrétan nincs kedvem/értelme élnem. Öngyilkosnak kéne lennem, csak nemtudom, hogy elég erős vagyok, hogy ne tegyem, vagy túl gyenge, hogy megtegyem?

Az eddigi hasonló kérdések alapján most kapni fogsz pár "tegyed meg" típusú választ, néhányan elmondják a standard "változtass az életeden" dolgot, ami magába foglalja hogy sportolj, mozdulj ki, tegyél azért, hogy jól érezd magad. Gyakori, hogy azt is közlik, "ne is gondolj az öngyilkosságra", ami szerintem a lehető legrosszabb dolog, mert így is értelmes ember vagy, tudod, hogy nem ezen kéne naphosszat agyalnod, nem azért csinálod, mert olyan jó móka. De ha tévednék javíts ki.

Amit igazából érdemben egy ilyen kérdéshez hozzá lehet szólni, az egyrészt némi érzelmi támogatás. Mert tudod bármilyen rossz, el lehet viselni, szembe lehet szállni vele és túl lehet lépni rajta. Akkor is, ha ez lehetetlennek tűnik. Meg lehet csinálni. De egyrészt neked kell akarnod, másrészt segítséget kell kérned. És eljutottunk a másik hasznos pontig: Ha komolyan segítséget szeretnél, akkor ne tőlünk várd azt. Menj szakemberhez! Hívd fel a lelkisegélyvonalat, ők megmondják hova fordulhatsz! Van kiút, de egyedül nem valószínű, hogy menni fog. Kérj segítséget, merj segítséget kérni, ez nem szégyen!

Alapvetően egy pszichológusra volna szükséged, de ha a lelki problémáid túl erős fizikai tüneteket okoznak, vagy a hangulatod állandóan a "mindjárt megteszem" szinten van, akkor szükséges lehet gyógyszer. És ezt az állításomat többen megtámadhatják majd, de néha ahhoz, hogy a terápia működhessen, kell a gyógyszer, mert ha túl rosszul vagy, akkor nem tudsz igazán foglalkozni azzal, ami a terápián zajlik. De amíg úgy látod, hogy végig tudod csinálni enélkül is, addig felesleges bogyókhoz nyúlni! Csak kérlek keress fel egy pszichológust...

Egy pszichológus a helyzetet feldolgozni is segíthet. Az, hogy pszichológushoz jársz, nem feltétlenül jelenti azt, hogy veled van a baj. Kérdezd a gyerekorvosod/háziorvosod, vagy amint fentebb is írták, hívj fel egy lelkisegély-vonalat! Ha már az öngyilkosság az eszedbe jut, nagy a gond. Én azt mondanám, hogy próbáld meg kibírni valahogy addig, amíg 18-19 éves leszel, és akkor ha egyetemre/főiskolára mész, mehetsz kollégiumba, és ha mellette dolgozol, ki tudod fizetni. Kemény lesz, de még mindig jobb, mint ha otthon maradnál. Vannak barátaid vagy rokonaid, akikkel tudsz beszélni erről? Már az is sokat segítene, ha lenne valaki, akinek elmondhatnád, hogy mi bánt.

Kedves utolsó válaszoló! Szerinted csak a fizikai bántalmazás a bántalmazás? Nem kívánom neked, hogy olyan helyzetbe kerülj, hogy minden nap üvöltöznek és lelki terrorban tartanak, de nem ez lenne a véleményed.

-4es! Az hogy valakit fizikailag nem bántanak az egy dolog, ezek szerint gőzöd nincs milyen egy ingerült, ideges közegben létezni vagy egy lelkiterrorban lenni. Addig örülj, amíg nem tudod, de akkor ne is írj semmit!!!

Én azt tudom ajánlani, az nem derül ki, ha elmész otthonról valahova, sportolni, vagy suli után amikor van időd engedd ki a gőzöd a Kék Vonalnak. Ott meghallgatnak, tanácsot is adnak! Segítőkészek. 116-111 Használd, erre van kitalálva! Fel a fejjel! Hali!