Lehetséges, hogy személyiségzavar?

Kis koromban kihasználtak, bántottak testileg-lelkileg, egyszer molesztáltak és akkoriban számomra fontos emberek is hunytak el....évekig szenvedtem. Eredetileg nagyon eleven kislány voltam. Mára már nem érzem, hogy élek, csak az üresség. Nincsenek céljaim, folyton szorongok (súlyosan), félek. A hangulatom változó, ebből adódóan a stílusom is. Egyszer nagyon boldog vagyok, máskor depressziós és vagdosom magam. Folyton azt érzem, hogy meg kell felelnem mindenkinek. Mindig egyedül vagyok, nincsenek barátaim, de ettől függetlenül kell egy biztos pont az életben, amibe kapaszkodhatok. Nem tudom elmondani, hogy pontosan ki vagyok, úgy értem mindig mást mondok bemutatkozásnál, mert én sem ismerem magam igazán. Az èlet értelmetlennek tűnik. Könnyen dühbe jövök, ilyenkor vagy sírás rohamom van (ez akkor ha egyedül vagyok, mert nem mutatom ki az érzéseimet), vagy dobálózom és bántom magam (ez gyakori), vagy másokat bántok. Közösségben, ha valaki megbánt mosolygok egyet, közben pedig élve megnyúznám, ezzel mondjuk a legtöbb ember így van. Szeretnék végre segítséget kérni, de félek, hogy nem vennének komolyan, mert biztos a serdülő korra fognák. 15 évesen lehet valakinek személyiségzavara?