Mi a meglátásotok erősen antiszoc személy műalkotásának "élvezetéről", pl gyilkosságot elkövető személy esetén?

Rendben, tisztázzunk mindent, tiszta lap. Először is, nem kekeckedtem. Csak felhívtam a figyelmed arra, hogy "a szociálisan életképtelent csak te magyaráztad bele" és a "95%-ra veszem, hogy te aszociális vagy" némiképp üti egymást. Nem kell magyarázkodnod, hogy nem is úgy értetted, és csak Einsteinhez akartál hasonlítani, nem kell. Nyugi, ha nem így volt sem kereslek meg, lol.

Másik, az offolásról. Nem támadtam, tényleg kevés az ember, aki ezen az oldalon hajlandó végigolvasni egy ilyen hosszú és ekkora töménységű szöveget, tulajdonképpen én sem szoktam, ha más a téma, de az antiszociálisokról szóló kérdések mindig felkeltik az érdeklődésem, és mivel éppen baromira unatkoztam, gondoltam, megpróbálok választ keresni, találni a kérdésedre. Attól, hogy én elkezdtem offolni, nem fogja NEM leírni a véleményét az, aki megtalálja a kérdésedet és érdemben szeretne reagálni rá. Nem miattam nem jönnek ide, hanem mert valószínűleg nem túl sok emberben ébreszt gondolatokat a felvetésed. Vagy lusták. Vagy buták. Vagy ebből tetszőlegesen kettő, vagy mindhárom.

A kissé nyers stílus a sajátom, te érzékenynek tűnsz, semmit nem kell magadra venned, minden, amit leírok, félkomoly.

DE! Le az offolással, és ha szeretnéd, gondolkozom még ezen egy kicsit.

Írtad, hogy a horrorfilmekhez hasonlítod a zenéket, amiket szeretsz. Horrort nézni teljesen elfogadott és populáris dolog, egyrészt mert az emberek többsége szeret borzongani, másrészt mert a világuktól teljesen külön tudják választani a filmeket, másfél óra belezés-félés, és vége, visszatérnek az életükhöz. Meg azt is tudják, hogy a horrorfilmek készítői valójában nem gyilkosok, nem betegek, nem... abnormálisak, így ez valahogy elfogadhatóvá lett.

A zenei ízlésed szerintem abban különbözhet az emberek szemében egy-egy horror megnézésétől, hogy a zenei ízléshez valahogy sokkal könnyebben kötnek (és általában ennek alapja is van) szubkultúrát, életstílust, és akkor egyből beskatulyáznak téged is, főleg, ha egy picit, akár csak egy egész kicsit is úgy öltözködsz, viselkedsz, mint adott szubkultúrák tagjai (de ezt te is írtad). Mondtam, hogy hallgattam tizenévesen ilyen zenét, és közben sosem öltöztem úgy, mint egy metálarc (lol, micsoda kifejezés. metálarc. büszke vagyok magamra. nem, nem vagyok.) viszont ismertem valódi metálarcokat, akikről ordított a zenei ízlésük, emiatt sokakban keltettek félelmet, de valójában tök jófejek voltak. Nyitottság...

A másik, a sorozatgyilkosok. Nem arra gondoltam, amit te hoztál példának, hanem a valódi, véres, brutális sorozatgyilkosokra. Akik igazából éltek, élnek, és vagy elkapták őket, vagy nem, de ölték/ölik az embereket, és rengetegen rajonganak a témáért, mintegy... "pszichológiai érdeklődésből", gondolom én. Mármint teljesen normális emberekről van szó. Te ezzel nem találkoztál? Könyveket írnak róluk, van egy külön tévécsatorna, ID Discovery vagy micsoda, ahol egész nap valós gyilkosságokat játszanak újra, sorozat- vagy egyéb gyilkosok életútjait mutatják be, stb. Aztán a sorozatok. Dexter, Criminal Minds, Hannibal. Az emberek imádják. Mindet. Rajongásig. Egyébként én is, de ez gondolom nem lep meg. És tök érdekes egyébként, hogy ők ezt így leválasztják az életükről, mármint nem is láttam még senkit, aki hozzád hasonlóan gondolkozni kezdett volna azon, miért is élvezik ők ezt ennyire? Valószínűleg egész más a magyarázatuk, puszta érdeklődés, kíváncsiság... a horrorhoz hasonló borzongás keresése... szerintem nagyon kevesen gondolnak bele, hogy ilyen beteg emberek mászkálnak közöttük, és az meg sem fordul a fejükben, hogy esetleg áldozatok lehetnek. Akkor az miért fordulna meg, hogy erkölcstelen dolog, vagy bármilyen szinten nem normális ezek iránt a dolgok iránt lelkesedni... Engem még mindig az érdekelne jobban, te miért gondolsz bele úgy, ahogy emberek milliói nem teszik. Ezt fejteném meg nagyon szívesen. Írtad, hogy erkölcsileg nem ingat meg. Akkor csak az lehet, hogy ellenérzést táplálsz az ilyesféle meberek iránt, valamilyen szinten, és ezért erőltettem annyira, hogy VELEM kényelmetlen-e beszélned. Nekem a válaszaidból (mármint miután tisztáztuk, hogy antiszociális vagyok) az jött le, hogy hirtelen átcsaptál mentegetőzésbe, aztán túl kedvesbe, aztán sértődöttbe/hárításba. Nem kell ám beismerned, de vagyok ennyire jó megfigyelő. Ezért írtam félig viccből, hogy mióta megtudtad, pszichopata vagyok, már nem is vagy kedves, erre kaptam egy szmájliktól csöpögő választ. Nem bántani akarlak, nehogy magadra vedd! De van benned valami nagyon erős ellenérzés, esetleg még akár, talán, esetleg némi kis félelem is, ezt le tudnám fogadni. A félelemben nem vagyok biztos, de az ellenérzésben igen. Az autistákról mindig nagyon együttérzően, elfogadóan írtál, ezért írtam azt a kommentemet, hogy tulajdonképpen az enyém is valami agyi elváltozás okozta másság... persze oké, az autisták nem bántanak másokat és társadalmilag elfogadhatóbban viselkednek, de a kulcs az agyban van, mármint a kapocs az eltérés maga.

Olyasminek képzelem, mint amikor egy megrögzötten homofób ember rájön, hogy az addig imádott együttesének a frontembere meleg (mert mondjuk coming outolt vagy mittudomén). És akkor ütköznek benne a pozitív érzések, amiket önmaga a zenéhez köt, és kötött mondjuk évekig előtte, meg a negatív érzések, amiket a melegekhez. Érted a hasonlatot... Érted hát, értelmes vagy. És mondjuk nem azért homofób, mert ő maga látens meleg, ahogy te se azért vagy valahol mélyen pszichopata-fób, mert megvan benned a hajlam. Csak van ez a feloldhatatlan konfliktus, hogy hajlandó leszel-e elfogadni a tényt, hogy számodra elfogadhatatlan emberek valami számodra nagyon élvezhetőt csinálnak, vagy sem. Ha úgy érzed, nem, akkor tudnád hirtelen nem hallgatni ezeket a zenéket? Vagy mittudomén, áttérni a metál egy olyan irányzatára, ami nem köthető a sátánistákhoz, de zeneileg ugyanolyan élvezhető? Ezt nem hiszem amúgy. Dehát akkor meg csak el kell fogadni, hogy vannak ezek az emberek, akik ilyenek, és megkeresheted az okot magadban, hogy mi taszít bennük, akár csak minimálisan is. Tulajdonképpen engem is ez vonzott ide, ez érdekel. Az ok, ami benned van.

Ha megint offoltam és untatlak, küldj el nyugodtan melegebb éghajlatra, nem kell az utalgatás. Akkor ez volt az utolsó hozzászólásom. Nem vagyok sértődékeny, és eskü, lelépek, nem foglak megkeresni akkor se. Semmikor se. Az anyámat is szidhatod, nem sértődöm meg! A normális emberek úgy szeretik kerülgetni, hogy kimondják, a szär büdös. Én leírtam, ami nem tetszett abban, amit válaszoltál nekem, azt hittem, két kommentben tisztázzuk, aztán mehet tovább az értelmes beszélgetés, de nem így történt, és szerintem nem az én hibámból. Tehát ha velem beszélsz, első szabály, nem veszel magadra semmit, második, elfogadod, hogy nyers vagyok és őszinte (és ez feljogosít arra, sőt, elvárom, hogy te is nyers és őszinte legyél velem). Köszönöm. ^.^ Üdvözlettel: János, 40/F