Esténként suttogást és furcsa hangokat hallok, miért van ez?

Már 2. napja tart ez és nem tudom mitől lehet, szóval az egész tegnap kezdődött,hazafele a suliból mentem a megszokott útvonalon, akkor éreztem először, hogy hirtelen rettenetesen belenyilal a fájdalom a hátamba és a mellkasomba, leültem egy kicsit el is múlt , utána már csak a fejem kóválygot. Egészen estig semmi bajom nem volt. Zuhanyzás közben hirtelen nagyon elkezdtem félni, szinte halálfélelmem volt és ki is jöttem a zuhany alól és egy pillanatig láttam egy fekete füstfelhőt mozogni a plafonon. Ezután rögtön elmentem lefeküdni. Akkor hallottam először furcsa hangokat. Először csak zúgott a fülem és megint el kezdtett fájni a hátam és a mellkasom, valamiért nem akartam kikelni az ágyból, nem tudtam mozogni, szerintem nem is akartam. Utána hallottam meg először a hangot. Olyan mintha egy 30 éve láncdohányzó ember beszélne hozzám, a hangja alapján, rettenetesen mély volt a hangja. "Fázok!" "Nincs nevem" "nyisd ki az ajtót, nem látok!" ilyeneket hallottam, de valahogy a testem úgy reagálta le mintha be lennék nyugtatózva és semmi félelem nem lenne bennem. El is aludtam, emlékszem, hogy egy sötét teremben állok, elveszettnek érzem magam és nem találok kiutat, nagyon életszerű álom volt. Ma reggel semmi életkedvem nem volt és folyamatosan járt az agyam, az engem ért rossz dolgokra tudtam csak gondolni és úgy éreztem semmi értelme az életnek, dühös voltam, nem tudom miért és úgy éreztem sírógörcsöt kapok, hányingerem volt itthon is maradtam. óránként hallottam ugyanazt a hangot, amit tegnap, de teljesen összefüggéstelen dolgokat mondott, alig értettem valamit, aztán magától rángatózott a kezem, nem akartam elhinni, hogy ilyen dolog történik velem és hogy megőrültem, betakaróztam és elaludtam. este kilenckor keltem fel, kérdeztem tesómat (csak ő volt otthon), hogy miért nem szólt rám, hogy keljek fel, hiszen háromkor már aludtam. Amit mondott attól rettenetesen megijedtem, elvileg négy órakor már fennt voltam és el mentem a városba körülnézni, én ebből nem emlékszek semmire, én úgy tudom, hogy mélyen aludtam. A tesóm is csak annyit látott, hogy sietek le és mondtam, hogy a városba megyek találkozok valakivel. Nem akartam mondani, hogy én egész végig aludtam, mert bolondnak tartott volna.

Most nem érzek semmi különöset, csak félek elaludni.

Nem értem, hogy mi van velem.