Ki járt már pszichiáternél? Milyen volt, mi miatt mentetek/küldtek el oda?

Szia! Én voltam már még diákkoromba, mert a pszichológus elküldött. Azt tudom Neked mondani, hogy ne menj el! Akinél voltam normális volt,és értetlenül nézett rám, hogy mit keresek ott. Viszont a nagy része csak gyógyszert ír fel, és ezekről a készítményekről semmi jót nem várhatsz hosszútávon, mert az agyadat teljesen leépítik. Elmesélem a körforgást: elmész pszichiáterhez, kap a gyógyszergyártóktól pénzt, ha azt ajánlja, amit ők gyártanak , te meg fokozatosan rászoksz, majd a tudatot,a teljes lényed megszűnik létezni.Ezek elég veszélyes dolgok. Ha valami lelki problémád van azt tudom javasolni (tudom nagyon nehéz), keresd meg az okát. Ha ezt megtaláltad, utána minden bajod megoldódik. Baromi nehéz feladat. Minden rajtad múlik. Sokszor érezzük azt, nem tudjuk az okot megtalálni, ez azért van, mert nem ismerjük önmagunkat. A pszichiáterre visszatérve mindenféle betegséget fog beléd magyarázni.

Remélem, tudtam segíteni.

Én amikor elmentem hozzá először, rettegtem. Féltem hogy mit mond majd, féltem hogy le akar majd szedálni, vagy diliházba zárat, de nem történt ilyesmi. Vannak rossz, nemtörődöm szakemberek is, de én eddig szerencsés voltam és az a néhány, akinek a keze közé kerültem, mint állati rendes volt és tényleg rengeteg segítséget adtak. A gyógyszerek pedig nem csak üres agyú leszedált senkivé változtathatnak, hanem tényleg segíthetnek is, bár tényleg csupán tüneti kezelést adnak, de néha ez kell ahhoz, hogy lelkileg tényleg rendbe rakhasd magad. Ha túlságosan rosszul vagy, akkor ez már nem megy egyedül. Egyébként megjegyzem, hogy a mentális betegségek ugyanolyan rossz, zombi létet eredményezhetnek, mint amit az előző lefestett, sőt talán rosszabbat. Ne szedj ok nélkül gyógyszert, de ha szükséged van rá akkor nem csak árthat, mint ahogy azt sokan hangoztatják.

A kérdésre visszakanyarodva. Hogy nekem milyen volt pszichiáterhez járni? Nagyon sokat jelentett. rendes volt, az első alkalommal nem is adott gyógyszert, csak terápiára utalt. Pusztán azért kaptam végül mégis gyógyszer mert tényleg olyan rosszul voltam, hogy az már komolyan önveszélyessé tett. Depresszió miatt kezelt. És a beszélgetéseink nem csak a kötelező körökből álltak, nem csak a gyógyszerezésemről volt szó, tényleg érdeklődött a dolgaim iránt, támogatott és erőt öntött belém, sokszor gyakorlati tanácsokat adva. Nélküle azt hiszem elvesztem volna és halott lennék. És ha valami hülyeséget csináltam, akkor se szidott le soha, legfeljebb éreztette, hogy nem helyesli a dolgot, de sokszor még azt sem. Nekem ez sokat jelentett, mert a lecseszés nélkül is tudtam, hogy elrontottam és az csak fokozta volna a dolgot. És gyakorlatilag a másik pszichiáter is hasonló volt. Szóval... talán tényleg csak én fogtam ki jó fejeket, de én sokat köszönhetek nekik. Nem kell félni tőlük annyira, elvégre a jó szándék vezérli őket, de azért jó ha legalább azt megköveteled, hogy magyarázza meg mit miért tanácsol és nem csak úgy belemész bármibe.

22 évesen random beírtam az interneten, hogy rossz kedv és lehangoltság. Kezdtem már bekattanni és nem hittem, hogy az én állapotom természetes és hogy míg mindenki más boldog és életrevaló, én nem vagyok az. Így éreztem magam már kb. 10 éves korom óta...

Kidobta találatnak hogy depresszió, passzoltak a tünetek. Tovább kerestem, találtam szorongást és szociális fóbiát is, ahol szintén passzoltak a tünetek. Aztán kerestem közel hozzám egy pszichológust és mivel én féltem a telefonálástól akkoriban (még most is egy kicsit), mondtam anyámnak, hogy hívja fel és kérjen időpontot. Balszerencsémre a pszichológus felhívott engem is és mégis velem beszélte meg a dolgot.

Ott elmentem, kikérdezett és szóba került az, hogy vannak-e öngyilkossági gondolataim. Mondtam, hogy igen. Na és akkor a beszélgetésünk végén mondta, hogy át kéne mennem egy pszichiáterhez is, mert ide gyógyszeres kezelés is kéne. Így hát kénytelen voltam telefonálni és kérni egy időpontot oda is, elmentem és ott gyakorlatilag ugyanazokat elmeséltem a pszichiáternek, amit korábban a pszichológusnak. Ő is kérdezgetett dolgokat tőlem és én válaszoltam. Ez alapján felállított egy diagnózist és elmondta, hogy mi lehet a bajom. Kiírta a gyógyszert és havonta egyszer kellett visszamennem beszélgetni vele (miközben hetente jártam pszichológushoz).

Viszont később kavarás volt és újra kellett kezdenem a dolgot, ez az orvos pedig elment másik városba, úgyhogy kénytelen voltam az ambulanciára menni, ahol meg egy hozzá nem értő, dilettáns orvos volt. Újra felvette az anamnézist, de lényegében itt csak pár hülyeséget kérdezett aztán felírta azt a gyógyszert, amit korábban szedtem és nem használt. Végül azt mondta, hogy egy év múlva találkozunk, viszlát.

Szóval nem akarlak megijeszteni, de előre nem lehet tudni, hogy mi lesz. Lehet, hogy leszarnak és gyorsan lezavarnak, de az is lehet, hogy komolyan vesznek és komolyan foglalkoznak veled. A "biznisz" pszichiáterről meg már inkább nem akarok beszélni...

21 évesen egy nagyon mély depressziós fázisban besétáltam a közeli kórház pszichiátriájára. Kaptam antidepresszánst és heti egyszer jártam terápiára. Hiba volt. Hogy miért?

1. A gyógyszertől még rosszabbul éreztem magam. Állandóan vigyorogtam tőle, de belül ugyanolyan rosszul voltam, ezért kértem az orvost, hogy hadd álljak le.

2. A terápia (3 hónap) rövid távon sikeresnek bizonyult, de csak rövid távon! A problémámat okozó tényezők ugyanis továbbra is fennmaradtak, nem változtam annyit, hogy érdemi változás lehetett volna. Beleugrottam egy pocsék házasságba, közben újra depressziós és pánikbeteg lettem. A szakítás után pedig újra mélypont....

Akkor jutottam el pszichológushoz, egy rendes hosszúterápiára, nem ilyen himihumi valamire, amit a pszichiáter csinált. Persze, tudom, vannak fókuszterápiák, és hatékony is lehet, de nekem akkor senki nem mondta, hogy van más lehetőség is, hogy nem csak ilyen terápia létezik! Ha akkor tudtam volna, egész másképp alakult volna az életem!

Most már úgy vagyok vele, hogy ha nem kimondottan pszichiátriai betegségről van szó (pl. skizofrénia), akkor a pszichiáter helyett százszor inkább pszichológus és gyógyszermentesség! Nekem sokkal többet segített!

Aki fáradtságra (?), meg boldogtalanságra szed gyógyszert az persze, hogy rosszul érzi utána magát, eszem megáll.

Az emberek többségének fogalma sincs róla, hogy mikor és mivel kellene pszichiáterhez mennie, hát nem ilyen hülyeségekkel.

A pszichiáter alapvetően orvos, aki gyógyszert fog felírni. Elmondod mi van (mi most itt nem tudjuk), aztán - ha indokolt - jön a gyógyszer. Ezek kémia anyagok, amik valamik ellenében kell hogy dolgozzanak. Aki szimplán kimerült, vagy szomorú na ott nincs mi ellen dolgozzon, ezért inkább jól bekavar, plusz bónusznak ugye a mellékhatások. Eredmény: a delikvens szerint a gyógyszeripar, a pszichiáter, meg, aki hozzá megy az hülye.

Pszichiáterhez akkor kell menni, ha erős fizikai tüneteket okoz a betegség (pl pánikbetegség, szoc fóbia, szorongás, depresszió) vagy teljesen megváltozik az egyén viselkedése, mert akkor ott már jelen van a dolog "kémiája" is az agyban. És a megfelelő gyógyszer itt igenis segít, nem változat meg és nem tesz zombivá.

A fáradtság miatt előtte sokféle orvosnál voltam, ugyanis rengeteg oka lehet. Ők nem találtak semmit, de az nem azt jelenti, hogy pszichés jellegű a probléma, nem egyszer halljuk, hogy az orvosok nem vesznek észre valamit. A boldogságommal pedig semmi baj nem volt, csak fáradt voltam. Nem akartam pszichiáterhez menni, orvos mondta, hogy menjek el, aki gondolom jobban ért hozzá, mint te. A fáradtság, ami miatt nem tudok dolgozni hülyeség?

A pszichiáternek nem kellene nevetnie a beteg baján, az pedig alap, hogy azt írja le, amit a beteg mond. A cukros és az édes között van egy kis különbség. Gondolom tapasztalatból mondod, hogy a gyógyszer nem változtat meg, és azok tévednek, akik azt mondják, hogy igen. Szemét betegek, hogy szidják a gyógyszeripart. Elárulom neked, hogy nekem maradandó károsodást okoztak. Az igaz, hogy vannak esetek, amikor csak gyógyszer segíthet. Az pedig, hogy olyan gyógyszer írnak fel, aminek a "hatásmechanizmusa nem ismer", és "feltételezhető", hogy működik, "eszem megáll".

Igen, pontosan hogy tapasztalatból beszéltem a gyógyszert illetően.

Ha a dokik nem találnak semmit, általában utolsó mentsvárként pszichológushoz v. pszichiáterhez küldik az embert. Ez nem hozzáértés kérdése. Sőt.

És ha már egyszer pszichiáterhez kerül az ember, jó eséllyel kap gyógyszert is, amit nem biztos, hogy kéne. Aztán persze, beszedve megvan a baj. Az olyan betegségeknek, amire pszichiáter által felírt gyógyszerek szükségesek sokkal specifikusabb tünetei vannak, mint a fáradtság. Lehet fáradtság is, de mellette mindig van sokkal jellemzőbb is.

Azt meg nem tudom, hogy miért írod, hogy nem ismert a gyógyszer (gondolom az antidepresszáns) hatásmechanizmusa. Ismert az, inkább az ilyen jellegű betegségek pontos oka és lefolyása nem ismert, ezért a gyógyszer sem tökéletes, még "nagy szórással lő". Aránylag fiatal tudományág ez még. 30-40 éve még az orvosok 99%-a azt sem tudta mi a pánikbetegség és nem voltak korszerű nyugtatók, meg antidepresszánsok sem.