Pánikbeteg vagyok fél éve, szeretnék "sorstársakkal" beszélgetni. Kinek mióta van, hogyan kezeli? Leírnátok a történeteteket?

Elmúlik. Érdemes Szendi Gábor könyvét olvasni, nekem sokat segített. Alapvetően a pánikroham az egy stressz válasza a szervezetnek, jó sok hormon termelődik és a test/agy tudatalatti ezt szeretné elégetni. Üss vagy fuss relfex. Ha nem tudod elégeti a hormonokat (szó szerint), azaz nem tudod a helyzetet erővel vagy meneküléssel megoldani, akkor úgy maradsz és termeli a szervezet az adrenalint, kortizolt, miegymást amihez éppen kedve van - ezek pedig bekapcsolják az összes stressz választ - gyors szívdobogás, szédülés, légszomj, stb. Persze okozhatja más, nem pszcihikai eredetű betegség, először ezt kéne kivizsgálni, mondjuk teljes vérkép, mellékvese és pajzsmirigy funkció mindenképpen meg egy szívultrahang. Ha ez mind negatív, akkor kifaggatni dokit, hogy mi más ötlete van még.

Ha meg nincs fizikai oka:

Valamilyen módon el kéne menekülnöd a családi terror elől; túl fiatal vagy ahhoz, hogy egyedül dönthess, de talán van egy nagyi akinél lehet kanapézni néha, stb.

Gyógyszer nem megoldás, azt azért írják mert mást nem tudnak, az élethelyzetet megváltoztatni sem. A hiedelemvilágod is megmarad, lassan fog változni. Szokták pánikosokat úgy is gyógyítani, hogy szembe kell nézniük a félelmük tárgyával sokszor és nullázzák így az élményt, viszont egy aktív, működő és adott esetben tényleg életveszélyes folyamatot (pl. alkesz késsel rohangáló szülők) nem lehet így gyógyítani és az állapot is fennmarad amíg a szituáció, néha utána is egy ideig.

Menekülni kell, szerintem ez a legjobb megoldás; ha szülőkkel lehet beszélni akkor velük egyeztetve, ha nem akkor megtalálva a kerülőutat, gyámhatóság-nagyi kombó, stb.

Arra készülj fel, hogy lehet a szerelem nem tart örökké, nagyi meg mindig nagyi marad szóval lélekben inkább a biztos ponthoz ködődj szerintem.

És még egy ami nagyon fontos: ha jön a pánikroham, akkor pörögsz, utána pedig fáradt leszel. Amikor fáradt vagy, akkor ha tudsz, pihenj. Lesznek rémálmok amik feldolgozzák ami történik. Álmokat és pánikrohamot nézd mintha egy külső szemlélő egy szerepjátékban, mintha nem is veled történne. Nehéz, nekem segített. Pánikrohamnál meg kell tanulni a légzés lelassítását. Ez a legjobb eszközöd. Az első percben megfulladsz, de akkor is órán nézed és számolod: 10-15 lélegzetvétel percenként. Nem lehet több, csinálhatod zacskóba légzéssel is. Szemléld magad kívülről és minden pánikrohamnál gondolj arra, hogy ez nem egy halálos betegség, ebbe - főleg 16 évesen - nem lehet belehalni. Nagyon rossz de túléled. Pihenj, aludj amennyit tudsz, ha nem otthon, akkor rokonoknál. És ha lehetőséged van rá beszélgess másokkal akik hasonló cipőben járnak (mint én is, nem akarom túlzottam hosszúra fogni, írok még ha érdekel) mert a kapcsolatok segítenek; szükséged van, hogy meghallgassanak.

Szorongás és pánik kéz a kézben van, mivel ugyanaz a gyökere, bár ez alól kivétel is van, mivel nem egyféle pánik van.Ezért a zacskós lélegzős módszer nem mindig és mindenkinél működik.

Nekem szorongásos pánikom van. Egyetemre járok, de lassan alig tudok bemenni órákra.

Ugyanaz a történet mint neked. Elvált szülők, családi háborúk itthon. Én anyukámmal vagyok így, csak akkor inkább agresszívabb leszek, ami jól hat a pánikra, de az is probléma persze.

Ilyenkor az a baj, hogy az ember jobban ki van szolgáltatva a környezetének, és átveszi a rezgéseket. A pánik is könnyebben alakul ki ilyen helyzetben. Ellenben ha sikerül megtalálni a belső dolgait valakinek, akkor nincs pánik. ha van dolgod, célod, stb az életben, akkor nincs pánik. Persze nem mondom hogy hibás vagy, vagy valami, mert nem igaz, én csak leírom a törvényszerűségét a dolognak, nem elmarasztallak.

Nekem egyébként elég szar most. Elmentem egy terapeuta pszichiáterhez akiről azt hittem segíteni fog, de a jelenlétében egyszerűen nem tudok ellazulni, azt érzem egyre feszültebb vagyok, és éreztem hogy vizslatja a tüneteket, és nekem "viselkednem" kell. Mondanom sem kell, egyre rosszabbul lettem, és majdnem kimenekültem az ülésről, mikor azt mondtam magamban, hogy akár ki is mehetek, amit akarok, az lesz, és ez megnyugtatott, de az biztos hogy nem túl szimpi az ember, és a rossz előérzeteim megerősödtek, és már látom hogy ő is egy pszichiáter a sok közül. Nem leszek jobban attól hogy előtte vagyok. Ha a pszichológusi énjét, meg gyógyszermentes énjét veszi elő, akkor esetleg, de ez a az orvososdi, vizsgálósdi, "lefoglak, lekötözlek, mert pszichiáter vagyok" című történet soha nem fog megnyugtatni és jobbá tenni. Na mind1 ez az én történetem, de leírtam.

Gyógyszert ne szedj szerintem, még ha a dokid azt is mondja. Ezek elvakultak, és rögtön a legrosszabbra gondolnak. Fel se merül, hogy önmagadat is tudok kontrollálni ilyen helyzetben, amivel lehet csökkenteni a rosszulléteket.

Se antidepi, se nyugtató. Ha végképp nincs megoldásod, akkor 1-1 frontint, xanaxot bevehetsz, de ne vedd túl komolyan, mert ahogy írtad, nem fognak meggyógyítani.

Nekem ez jött be.

Higgyél magadban, és csináld azt, amiről belül azt érzed hogy neked jó. A terápia meg csak úgy tud működni (ha jársz), ha bízol a terapeutádban, és meg tudsz nyílni előtte, őszintén beszélni a dolgaidról. Ha ez nincs, akkor menekülj, mert pénz és időpocsékolás. Nekem ez a véleményem.

Egyébként volt már korábban is pánikolós időszakom. Olyan hogy 1-2 órás rohamok heti 3-4x. Ezeket tudatilag tudtam mindig rendbe rakni. Ha csak pánikod van, akkor semmi gyógyszerrel tökéletes javulást el lehet érni. Ha más problémád is van, akkor muszáj doki, de csakis jóféle, és csakis rövid ideig. Én nem bírom azokat az embereket, ahová csak a kényszer visz, de tudom hogy néha kellenek.

Én kisebb-nagyobb megszakításokkal 4 éve vagyok pánikbeteg,de mostanra már tudok uralkodni magamon és nincsenek rohamaim. Véleményem szerintem csak az akaratod kérdése. Persze a pszichológus segíthet rávilágítani a problémára,de megoldani csak te tudod. :) Remélem sikerülni fog! :)

14/L