Mit kéne tennem?

Úgy érzem, hogy ezen a földön senki sem szeret, tisztel, senki sem becsül meg. Sokat sírok, főleg miután valamelyik szülőm eréjesen a lelkembe gázol, egy egy beszólással mit sem sejtve azok súlyáról. (például ha anyukámmal és a 4 hónapos unokaöcsémmel vagyok és valamit rosszul csinálok, nem találom a cumit, vagy akármi,anya rögtön ordibálni kezd velem, hogy mennyire semmirekellő vagyok, élettelen, hülyegyerek, szerencsétlen stb., aztán meg apukámat nem igazán érdekli a létezésem magasról tojik rám, csak anyát tudja szidni és a testvéreimet. Bátyám 9 évvel idősebb nálam,és persze mivel én vagyok a kicsi, régebben nagyon sokat bántott, néha még manapság is, mert ilyen erő-ember, nincs józan gondolkodása. Lánytestvérem 16évvel idősebb nálam, neki már külön családja van, ő is sokat sérült lelkileg, látom rajta, sok hasonlóságot vélek felfedezni köztünk. Igaz barátom, aki tényleg szeretne, már nincs. Egyedül a kutyám szeretetét érzem, neki szoktam elmondani, hogy éppen akkor mi bánt, mi az amit elrontottam vagy ilyenek, de már már egy nyomorult plüssállat társaságát is élvezem. Nem akarom magam sajnáltatni de kőgazdagok sem vagyunk, nincs semmi biztos a jövőmet tekintve. Nyomorult helyzetben érzem magam. SOKAN nem értenek meg, másként gondolkozom mint a családom tagjai, sok témában nem értek velük egyet. Persze én mint a család legkisebb tagja, semmire sem vagyok méltatva,annyi jogom van hogy tanuljak, persze ez szerintem normális, csak a nagyzoló beszólások, amik arra utalnak hogy én itt szart sem érek,szavam ne legyen semmire, fájnak. Sokat gondokozom azon is hogy összeszedem minden pénzem, felülök egy buszra és elmegyek valahova, mindegy hova, csak el innen.

Rengetegszer néztem a tükörbe és tűnődten el azon, hogy minek élek mire vagyok jó. Nem találtam választ. Egyszerűen semminek érzem magam. Sokaknak teher vagyok, talán jobb lenne ha nem lennék. MIT kéne tennem? Sok módszerrel próbáltam magam életben tartani, például azzal hogy van Isten aki mindenkit szeret, köztük engem is, és ő rendelt engem ide, hogy itt és most éljek,hogy van valami célja velem. Kezdem elveszíteni a hitem, minden reményem szertefoszlott, már nem tudom mit csináljak. Nézzetek nyugodtan ti is csak egy hülye önmagát sajnáltató gyereknek, én komolyan írtam amit írtam, nem csak úgy jó kedvemből. Nem szeretek élni már régóta. Segítséget, tanácsokat várok, nem leszólásokat, azokból kapok így is bőven eleget.

Egy kétségbeesett 14 éves.