Hogyan lehetnék ismét önmagam, mikor már ennyire rosszul érzem magam? Légyszí adjatok tanácsot!

Kollégiumban lakom, egy örök optimista, mindig vidám, nevetgélős lány vagyok…jelen esetben inkább voltam. Az előző félév valami szörnyen nehéz volt…a legjobb barátnőm megváltozott, hátbadöfött és rengetegszer megbántott. Hiába küzdöttem még a barátságunkért, ő nem változott vissza…De nem ő volt az egyetlen változás, rengeteg változás történt, és az a város ahol tanulok, már nem jelenti azt a boldogságot nekem, mint eddig. Eddig ez volt maga a paradicsom számomra, most pedig nemis tudom hova tartozom valójában. Nem találom a helyem, és nagyon nehezen viselem ezt a rengeteg negatív változást. Az elmúlt félévben emiatt egy jó mély gödör fenekén csücsültem, tiszta depi voltam, de csak kirángattam magam és egy sikeres vizsgaidőszakot is összeharcoltam.Szóval úgy volt minden helyre állt. Még azt kell tudni, hogy én olyan ember vagyok, aki bármit megtesz a barátaiért és akihez az emberek segítségért fordulnak. Sok ember jön hozzám a lelkiproblémáival és általában sikerül kirángatnom őket a depiből, vagy megoldani a gondjaikat, vagy csak kicsit jobb kedvre deríteni őket.

És a jelen állapot ismét rettenetes: a barátnőm, aki annyit bántott, még mindig nagyon furcsán viselkedik…egy képmutató színjátékot játszik és úgy tesz mintha semmi gond nem lenne, közben burkolt megjegyzésekkel próbál a padlóra küldeni. És valahogy átvettem az emberek rosszkedvét, és megint rosszul érzem magam. De ez most valahogy más, mert most ott tartok, hogy nem tudok enni…az eszem akarja, de az érzéseim nem. És nagyon önzőnek érzem magam, mert az eszem tudja, hogy valószínűleg azért nem eszem, hogy lefogyjak, nagyon lefogyjak…azért fogyjak le, hogy észrevegyenek. Mert én annyi mindenkinek segítek, és akkoris meglátom, hogy gond van, mikor nem akarják mutatni. De azt senki nem veszi észre, hogy ismét a gödör felé tartok… Én csak azért nem akarom mutatni, hogy gondjaim vannak, mert tudom, hogy sokan számítanak rám, segítségként. Szóval nagyon önzőnek és szemétnek érzem magam, főleg amiatt mert én nem azért segítek másoknak, hogy utána tőlük is ugyanezt várjam el! Nem értem miért érzek most mégis mást… De csak beszélni szeretnék valakivel, olyannal aki akkor, beszélgetéskor tényleg törődik velem… De megbántani sem akarom őket ilyennel!

Szóval szeretnék önmagam lenni ismét...de nem tudom hogyan...légyszí adjatok tanácsot!