Hogyan küldjem le a kapcsolatfüggőségem és a stokholm szintrómámat, szerintetek hogyan kellene elviselnem azt amit most érzek?

Leírom nekem mi segített.

A kapcsolat ugyanez volt kb, de én férfi vagyok, ott a női fél nyomta az alázást durván, ami erős önértékelési problémákhoz vezetett.

A szakítás után ő hamar beugrott egy másik kapcsolatba, mert akkor én még tudtam türtőztetni magam. Akkor már nagggyon elegem volt ebből. Innentől egyedül maradtam, ami ugye még rosszabb volt. Csak ő kell, nem érek semmit nélküle, meg amúgy is egy nulla vagyok, kinek kellenék, még az a másik is jobb nálam, blablabla :)

Véletlenül akadtam rá egy régi ismerősömre, akivel elkezdtünk napi szinten együtt "lógni".

A lány a derűs optimizmusával teljesen rendberakta az agyam. A vicc, hogy tényleg nem csinált semmi különöset. Barátok lettünk.

Látta bennem az embert (a jó és értékes embert) és ezt olyan szeretetteljesen és természetesen tudta kommunikálni, hogy egy idő után elhittem.

"Kezeld úgy az embereket, mintha olyanok lennének, mint akiknek lenniük kellene,

mert ezzel segíted őket, hogy olyanok legyenek, amilyenek csak lehetnek.

Johann von Goethe"

Ezt tette, és működött.

Nem, nincs köztünk semmi. Nem is volt. Ez a fura ebben.

Ezekután tavaly észrevettem, hogy önkéntelenül is ezt játszottam el egy új ismerősömmel, aki padlón volt. Jelen voltam, meghallgattam és valamiért értékes embernek tartottam, annak ellenére, hogy ő önmagát nem. Kimászott a gödörből, elillantak a drog és alkoholproblémák, összekeveredett élete nőjével és él mint hal a vízben.

Gondolom majd ő is "segíteni" fog egy harmadiknak, aki a padlón lesz, hiszek ebben.

A tanácsom:

Keresd olyan emberek társaságát, akik meglátják benned a jót. Át fogják ragasztani Rád is ezt. Meglátod majd magadban. Elég lassan, de meg fogod látni.

A régi, közeli barátok sokszor nem jók erre, mert azt szajkózzák, hogy "én megmondtam előre", meg "milyen hülye vagy, miért bírtad eddig", és a tipikus "felejtsd már, el! hát ennyire hülye vagy?" ami pont nem az általam fentebb említett (szerintem hatásos és helyes) viselkedés. Tovább taposnak a gödörbe lefelé, hogy az egójuknak megmutassák, ők mennyire látták végig, hogy rossz párkapcsolatban vagy...

Menj el önkénteskedni, ültess virágot, segíts másoknak, csinálj bármit, amit hasznosnak érzel. Még ha nehéz is. Mert a "munka" végeztével hasznosnak és értékesnek fogod érezni magad.

És minél többször érzed ezt, annál inkább "beleragad" ez a gondolkodásmód a fejedbe. Hogy Te is érsz valamit.

Írj privátban, ha gondolod, sok jó ötletem van. ;)

Ja, és mind működnek. Kimásztam én is a hasonló sz@rból. Segítséggel. Rámtalált "A NŐ" is, aki persze százszor szuperebb, mint az előző "aki nélkül nem tudok élni"... :D

Talán egy-két tanáccsal visszaadhatok a világnak valamennyit abból, amit kaptam. Mert ez így működik.

Ja, még egy gondolat. Szerintem nem jó ötlet ilyenkor gyorsan beleugrani egy új párkapcsolatba. Persze segít felejteni, de ezeket a terheket az új pároddal együtt is tovább cipeled. Szerintem gáz úgy elaludni valaki mellett, hogy közben az exünk után sírunk magunkban...

Egyedül sokkal nehezebb, de az új kapcsolat sem fog működni sokáig, amíg ezek az önértékelési problémák jelen vannak. Még az is lehet, emiatt változik majd egyre dominánsabbá (mert megteheti, mert padlón vagy, hiszen hozzászoktál az alárendelt szerephez) és a végén ugyanígy "a fejedre nő", és megkapod ugyanezt másodszor is. Több embernél néztem végig hasonlót.

Na, befejezem, remélem volt benne hasznos. ;)

Első, nagyon szerencsés vagy, de hidd el, nem olyan gyakori az érdekmentes kapcsolat, erre nem lehet építeni, hogy jön ilyen. Pláne egy dependens személynek nem szerencsés, ha valaki más segítségére épít, mert könnyen kihasználhatóvá válik.

Nekem dependens személyiségzavarosként (más személyiségzavarokkal keverten) pszichoterápia segített. Nem volt könnyű, de annál hatékonyabb.

1. vagyok.

A pszichoterápia is más segítségére épít. Egyedül rohadt nehéz.

Nem értem a hozzászólást. :)

# 3: Így van, csakhogy az egy tiszta üzlet: a pénzedért elvárásmentes, teljes figyelmet és elfogadást kapsz.

Annak az esélye, hogy ilyesmit nem szakembertől kapsz, kb. egy a százezerhez. Mert a kölcsönös kapcsolatokban mindig van valamilyen elvárás a másik féllel szemben (különben nem lennének kapcsolatok sem).