Más is érzett már így? Orvoshoz kéne mennem?

*Amióta hallottam magamtól egy kérdést amit nem én fogalmaztam meg,

Mit hallottál?

Okkult dolgok bármelyikébe nyultál-e?

Mert hogy igen megszállásgyanús ami nálad van.

A meditáció sokat segíthet.

Talán az a probléma, hogy rohansz, hiába "élsz álomvilágban". A legtöbb ember ezt csinálja, mármint nem koncentrál magára, sőt, nem is érzik a saját lelküket.

Egyébként hasonló a helyzetem, bár talán nem ennyire "súlyos", mint a tiéd, mindenesetre át tudom érezni.

Nekem az idő segít és a nyugalom. Mostanság lehetőségem van csak magamra koncentrálni (meg a tanulásra is, de nem vesz körül annyi ember már), hosszú napokig egyedül tudok lenni, de bármikor újra emberek között is lehetek, ha arra van szükségem.

A meditációt nem viccnek szántam egyébként, és, ha már itt tartunk, jó a tudatos álmodás is. Talán sokan nem hisznek benne, és meglepő módon tapasztalom, hogy kevesen törtődnek is vele, viszont, mint a neve is sugallja, tudatosságot visz az ember életébe. Nem csak az álmaiba, hanem az ébrenlét óráiba is. Igaz, hogy sok esetben későn tapasztalhatóak eredmények, de annál jobb lesz.

Írhatnék még egy csomó mindent, hogy tanuld meg szeretni magadat ésatöbbi, de hiába írnám le, nem megy ilyen könnyen.

Menj sokat a természetbe, az állatok közé - hiába hangzik sablonosnak. :)

A pszichiáter milyen diagnózist adott?

Rossz a megfogalmazás... nem a gyógyszer rontott rajtad, hanem EGY gyógyszer rontott. Fontos, hogy többet kommunikálj az orvosoddal, mondd el, ha valami nem működik, vagy nem úgy, ahogy szeretnéd, váltsatok, állítsatok az adagon.

Bipoláris zavarra egyetlen pszichiáter sem ír "csak" nyugtatót. Ez így nem igaz. Nem szedted a gyógyszered, és egyre jobban belesüllyedtél a betegségbe. Ezt el tudom képzelni. Menj vissza a pszichiáteredhez, és fogadj neki szót.

Meg mit jelent az, hogy régen bipoláris zavarral, és szorongással küzdöttem? Ezekből már kigyógyultál? Most mivel küzdesz?