15/L vagyok és rettenetesen félek a sötétben! Úgy, hogyha este a szobámban vagyok és ki akarok menni pl. WC-re, akkor az addig elvezető rövid úton az összes villanyt felkapcsolom! És lámpával alszok! Hogyan győzhetném le a félelmemet?

2. vagyok, van egy pszihológus ismerősöm, ő aztmondta erre hogy pár éven belül elmúlik. hát én nem hiszem :S

meg most belegondolva a helyzetedbe neked még vajon hány év? :S nemtudom mit lehet ez ellen tenni, de azt ajánlom, hogy ne nézz horror filmeket meg ilyen ijesztőeket, az valamit segít, kevesebb dolgon kattogsz miközben félve mész ki a wcre :D

Nem vagyok szakértő, csak olyan bekiabáló.

Szerintem az önbizalomhiányos embereknek lehet ilyen, vagyis az emberek zömének.

Gyerek koromban sokan éltünk egy lakásban, olykor egyetlen szobában. Nagyon jól esett volna időnként egyedül maradni. Olykor elő is fordult, és legnagyobb bosszúságomra ilyenkor rámtört a félelem, hogy az ágy alól farkasok másznak elő, és rámtámadnak. Hiába tudtam, hogy ez nem lehetséges.

Mikor a lányom volt pár éves, ő az oroszlántól félt, de meg lehetett nyugtatni, és kinőtte a félelmeit.

Most 60 fölött egyedül maradva a lakásban, újra rám akart törni valami félelem, de aztán nem tette, talán valami alkalomra vár. A lakásban halható rejtélyes zörejek eredetét többnyire tisztáztam. Legtöbbször a huzat mozgat valamit, de rá tudom fogni a Pumuklira is, az jó kis mesesorozat volt a tévében. Ő morzsál a lakás azon részén, ahol én sohasem járok.

Van egy érdekes gyakorlatom az éj sötétjéban. Csukott szemmel kell eltalálnom a fürdőszobától az ágyig. Ezzel leginkább azt gyakorlom, milyen lehet vakon élni. Hát nem szeretnék vak lenni. Nem mindig sikerül csukva tartani a szememet. Eleinte mondogattam magamban "Röntgen szemet akarok, röntgenszemet akarok!", aztán hülye vagyok, és inkább "Röntgen látást akarok, röntgen látást akarok!". De egyik sem valósult meg. Nekimentem az ajtónak, asztalnak, ágy sarkának. Mégis ajánlom a próbálgatását neked is!