Hogyan szoktatok le egyedül a vagdosásról?

Az, hogy mindenki segítséget emleget, nem véletlen. Elvileg lehetséges leállni egyedül, gyakorlatilag nem túl sok az esélye. De fontos hogy miért csinálod. Aki figyelemfelkeltésből teszi annál nyilván jön a segítség és le fog állni, de ott mindenképp szükséges a környezet figyelme. Ha viszont azért teszed, mert így tudod kordában tartani a belső fájdalmat, vagy utálod magad, vagy csak így van képes levezetni a feszültséget... Ezek olyan lelki problémák, amiken nehezen juthatsz egyedül túl és az se nagyon tőled függ. Amennyire én tudom ahhoz hogy egyedül leállj az kell, hogy az életedben történjenek olyan nagy dolgok, amik más útra terelnek és idővel nem lesz erre szükséged. De ha ilyesmi nem történik, akkor a másik út, hogy szembe kell nézned önmagaddal, megérteni a problémáid és változtatni. Ami majdnem kizárt, hogy egyedül menne. Az önsértés legfőbb oka, hogy bizonyos dolgokat nem tudsz megfelelően kezelni, tehát ha elsajátítasz ezekre módszereket, az hatékonyan segít, de ehhez egyrészt hatalmas önismeret kell, másrészt valahonnan meg kell tanulnod azokat az új technikákat. Az hogy magadat egyedül megérted ÉS még ösztönösen tök egyedül technikára is ráérzel nem túl valószínű. Másrészt még ha lehetséges is, akkor is évekkel tovább tarthat, mintha szakszerű segítséget kapsz, mert a magányos útvonal akár tetszik akár nem, nem túl hatékony. Igazából ha nem kérsz segítséget akkor valószínűbb, hogy vagy a segítség jön házhoz, vagy mint már írtam, az életed változik meg valami miatt, nem pedig rájössz a probléma okára és változtatsz.

De elvileg lehetséges az elképzelésed, csak gyakorlatilag nem éri meg egyáltalán. Miért nem kérsz inkább segítséget? Az nem gyengeség, sőt az a legcélravezetőbb. A szüleidnek nem is kell tudnia a problémáról konkrétan, csak jelzed, hogy jó volna valakivel beszélgetni, aztán ha a pszichológus szimpatikus akkor megnyílsz neki, ha nem akkor mehettek máshoz. Nem kell félni a pszichológustól. Tudom, hogy nagyon ijesztő, én is évekig rettegtem tőle és hajtogattam magamnak, hogy majd én megoldom, de csak odajutottam hogy sokkal mélyebbről kell kimásznom, mintha rögtön segítséget kértem volna. Nem éri meg. Néha meg kell tanulni segítséget kérni és elfogadni. Csak erősebb leszel tőle és az életed is jobb lesz.

Szerintem egyedül nem lehet.

Én sokáig vagdostam, jártam is pszichológushoz, de neki nem beszéltem róla, sosem mondtam el, a témát is eltereltem (gondolom azért tudta, volt annyi esze), tehát szóba sem került. Mégis abba tudtam hagyni, ahogy haladtunk a terápiával, szépen lassan leszoktam róla. Közben eltűnt az ok, amiért csináltam, ezért hagytam abba.

Kérj segítséget, oka van hogy csinálod, amíg az okod megvan, addig meglesz a kényszered is, hogy magadba vágj. (de ne legyen igazam ezzel..)