Amikor kisebb voltam (úgy 5-11 éves koromig) ha valaki bántott akkor semmilyen harag nem volt bennem. Ez mára (hálaazégnek) elmúlt. Van ennek a (szerintem) "rendellenességnek" neve?

Ez túl kevés infó egy diagnózishoz.

Mert személyiség zavarban szenvedők egy része antiposztraumatikusak vagyik sem az adott pillanatban sem sésőbb nem reagálnak bizonyos külső ingerekre.

A gyermekpszichológiában viszont a gyermekkorban ért ingerek a fájdalom a félelem felnőtt korra hatását veszti. Képes a gyermek neurológiailag alkalmaszkodni és képes őrölődően viselkedni, ez utobbi azt jelenti ha kedves az apja kedves lesz a fia is úgy hogy soha nem látta az apját. Bizonyos viselkedési formák is öröklődnek szokások.

Van ilyen hogy az anya mondja a fiának hogy: tiszta apja pedig nem is ismerte!

Egy ember sem emlékszik felnőtt korára érzelmi katarzisként a gyermek korában elkövetett bántalmazásaira. Ha ez ellenkező lenne az eset lenne rendellenes. De én úgy vélem minden ember normális önmagához viszonyítva és tudja magáról milyen viselkedés nem normális önmagától.

A bolondok normálisnak hiszik magukat a normálisak meg bolondnak.