Ha örök vesztes vagy, érdemes tovább élned?

Sziasztok! Én új vagyok itt a fórumon. Lehet, hogy szánalmas lesz, amit itt leírok, de sajnos ilyen szerencsétlen is van a világon, mint én. Előre is elnézést, ha kicsit hosszú leszek, mert elég összetett a problémám!

35 éves vagyok, ebből kb. 15 évet a társadalmon kívűl éltem, ez azt jelenti, hogy néhány hónapot leszámítva nem tanultam, állandó munkám se volt, csak alkalmi jellegűek. Nincs párkapcsolatom, sosem volt, anyukámmal élek. Ő a mai napig úgy kezel, mint egy gyereket és az imént leírtakat nem tekinti nagy problémának, úgy is mondhatom, elnézi mindezeket (ahogy a többi családtagom is). Talán emiatt alakultak ki bennem a következő betegségek: társfüggőség, szorongás, depresszió, pánikbetegség, nem mellesleg 15 éve iszok (az elmúlt egy hónapban csak azért nem, mert átestem már két hasnyálmirigy-gyulladáson a piálás miatt, viszont rászoktam a Frontinra). Volt már öngyilkossági kísérletem is.

A másik ok talán, hogy ezek a betegségeim kialakultak, hogy nincs önbizalmam, ergo vagy úgy kezdek bele valamibe, hogy biztos nem sikerül, vagy bele se kezdek semmibe. Ezért lógok a levegőben gyakorlatilag már évek óta. Értéktelennek, senkinek, egy örök vesztesnek érzem magam és úgy érzem, nincs miért tovább élnem, mert úgyse sikerül semmi. Számtalan orvossal, terápiával, gyógyszerrel próbálkoztam, de semmi nem használt. Amig ittam, a pia tartotta bennem a lelket, most a Frontin teszi ezt, de a piát nem helyettesíti. Ha azt beveszem, néhány óráig oké vagyok, (de csak ha az előírtnál többet veszek be, egyébként sz.rt se ér!), utána minden kezdődik elölről. Régebben többféle antidepresszánst is kipróbáltam, azok se használtak. Úgy érzem, ebből a helyzetből csak az öngyilkosság a kiút. Néha mint egy idióta, csak nézek ki a fejemből (nem a gyógyszer miatt), semmi nem érdekel, nincs kedvem semmihez, apróságokon felkapom a vizet és ehhez hasonlók.

Van erre a helyzetre megoldás szerintetek?

Várom a válaszokat vagy az ötleteket!

Előre is köszi!