Lehet bennem valamiféle hajlam a Münchausen szindrómára, vagy miért teszek ilyeneket?

Lehet, hogy nem tudok neked sok okosat mondani, de ismerek egy ilyen személyt, és el tudom mondani, milyen hatással van ő a környezetére. Nekem az apai nagymamám már fiatal kora óta ilyen (amióta én ismerem, biztosan, de apukám elmondása szerint már az ő gyerekkorában is ilyen volt). Mindig betegséggel, rosszulléttel akart/akar figyelmet kicsikarni magának, és ez olyan méreteket öltött, hogy hetente minimum egyszer, de van, amikor többször is borzalmas hasi fájdalmak jönnek rá. Természetesen már számtalan alkalommal kivizsgálták kórházban, de soha nem találtak nála semmit, viszont végül más okot nem találván azt mondták, hogy biztosan nagyon érzékeny az emésztőrendszere, ezért nem ehet zsírosat, puffasztó ételeket. A cukrával is baj van, ezért édességeket sem ehet(ne). Ehhez képest minden alkalommal, amikor megyünk hozzá látogatóba, előző nap vagy aznap reggel zsírszalonnát, tepertőt, babfőzeléket, dobos tortát stb. eszik, és utána a látogatás alatt végig fetreng, nagybeteg, vagy mutogatja a cukormérőt, hogy 18 a cukra. Viszont már nem tudjuk neki elhinni, hogy tényleg rosszul van, mert számtalanszor lebukott, hogy amikor azt hitte, nem látjuk, tovább evett vagy simán felpattant az ágyból, és leskelődni ment az ablakhoz (holott előtte nem tudott felülni sem), stb. A pajzsmirigy gyógyszerét is rendszeresen abbahagyja, hogy utána tudja nekünk mondani, hogy rosszak lettek az értékei. Nagypapám nemrég halt meg, de lehúzott mellette így közel 60 évet. Az utolsó 20 évben valahányszor elkezdte mama ezeket a tüneteket, fogta magát és elment sétálni, annyira elege volt már ebből a sajnálatkicsikarási módszerből... Mi sem tudjuk már abszolút komolyan venni, és csak felhúzzuk magunkat, mikor megint ezt csinálja. Én most már felnőttként azt gondolom, hogy egy korai pszichológiai kezelés segített volna neki, és talán az egész házassága meg a családdal való viszonya másképp alakult volna. De az is könnyen lehet, hogy valahol tudat alatt úgy érezte, kevés neki a szeretet, amit kap. Én a leírtak alapján úgy gondolom, hogy elmennék a helyedben pszichológushoz, ő talán ki tudja deríteni, mi lehet ennek az oka, és tudsz rajta változtatni, mert téged is zavar!

A tüneteid alapján ez borderline személyiségzavar.