Szociális fóbiások! Első pszichiáter látogatásnál már kaptok gyógyszert? Hogy néz ki egy ilyen beszélgetés?

Egy ilyen terápia maga egy nagy beszélgetés hosszabb időn át. Szemben ülsz egy pszichológussal ő figyel rád nézi az arcjeleid és belekérdez dolgokba később megadja a választ.

Benned tudatosul,így megoldódik a problémád.

A gyógyszertől lehet, valamivel jobban fogod érezni magad, de ettől a fóbia nem fog megoldódni. A gyógyszer csak a tünetet csillapíthatja, de nem szünteti meg magát a fóbiát. Ezen kívül azért sem javaslom a gyógyszert, mert ha egyszer el kezdett szedni, akkor bizony sok esetben az emberek aztán évekig szedik, az orvos aztán javasol újabbakat , ezeknek vannak mellékhatásaik és összességében belekerülsz a pszichiátriai gondozás taposómalmába. A pszichiáterek nagy százalékban ezt teszik: megkérdezik, használt-e a gyógyszer, érez-e mellékhatást, jobban van-e és ált. ennyi. Itt nem szokott tényleges gyógyítás történni. A pszichológusok is igen leterheltek és az eü. berkein belül kevésbé érdekeltek a hatékony terápiákban.

Ha mész dokihoz, én mondanám neki, nem kérsz gyógyszert, hanem pszichoterápiát. Ez az állapot/betegség gyógyítható. Lehet rajta segíteni, még akkor is, ha a szakorvos meg akar győzni, hogy húha, ez csak gyógyszerrel tartható karban és havonta kell bizony visszajárnod a gondozóba, akár hónapokig/évekig is. Az eü. rendszernek érdeke a betegek visszahívása, mert az adminisztráció, a szolgáltatás fennmaradása, állami támogatottsága stb. miatt fontos, hogy legyenek betegek a rendszerben. Viszont ott nincs vagy kevés idő van a tényleges gyógyításra, meg kiégnek hamar a szakemberek, vannak lusták is stb. . Tudom, mert én is itt dolgoztam, szakember vagyok, aki elhagyta ezt az eü területet, mert csak azt látta, ezeken a helyeken nincs tényleges gyógyítás, csak álcázott valami.

Javaslom tehát: ne gyógyszert kérj, hanem pszichoterápiát. Ha azt mondja az orvos, itt erre nincs idő, akkor menj el olyan helyre, ahol vállalnak pszichoterápiát, tb-n belül. Ha nem találsz ilyet, akkor magánrendelés. Ha magánrendelést választasz, akkor figyelj arra, ha a szakember több hónapos/éves visszajárásról, kontrollról beszél, akkor köszönj el. Keress mást, aki nem pikk-pakk segítséget igér, nem is több hónapos/évest, hanem ezek között és intenzívet. Ha az eü-n belül gondolkodsz, akkor lehetőleg fiatal szakembert keress, mert ők több esetben lelkesebbek (vannak azért kivételek, a fiatalok sem mindig szerencsés választás, meg az idősebbek is ritkán jók lehetnek).

Még egyszer: ne gyógyszer, hanem pszichoterápia. Lehet nyugodtabb leszel tőle, meg "bólogató juhász", már elnézést, de a gyógyszer nem fogja megoldani a fóbiát. Sok szerencsét, mert a jó szakember megtalálására ez vonatkozik és gyógyulást kívánok.

Én úgy írok neked, hogy ezt a sok zagyvaságot amiket előttem írtak, nem is olvastam el.

1. A pszichiáter 10 perc után tudja, milyen betegségben szenvedsz, és azt is tudja, milyen gyógyszert fog rá felírni. Ugyanis a saját tested, a viselkedésed, a modorod, a korod, a nemed, a foglalkozásod mindent elmond rólad. Amit te hozzá tudsz tenni, az a családi környezeted, a közérzeted, az érzéseid. Úgyhogy ne is próbálj meg színészkedni ( legtöbb beteg kisebbíti a baját mások előtt), inkább őszintén mond el a bajodat. Az orvosod előtt ne szégyelld magadat.

2. Már az első "látogatásod" alatt felírja a gyógyszered. Ha nincs különösebb panaszod a gyógyszerrel kapcsolatban, akkor legközelebb 3 hónap után kell visszamenned, ill. amikor újból irtanod kell.

3. Ne a pszichológustól várd, hogy megoldja az életedet, azt neked kell megtenned. A magán pszichológus sem lesz a lelkiatyád, nem is fog vígasztalgatni. A sebész sem teszi, meg a fülész sem.

4. Tőled függ, hogy megfogadod e az orvosod tanácsait, beszeded e a gyógyszereket ( napról napra pontosan, azonos időben), és meggyógyulsz, vagy pedig csatlakozol a gyógyszergyűlölők csoportjához, akik idő előtt önkényesen letették a gyógyszert, és ezért már évek óta kínlódnak egy pánikbetegségtől, ( meg a saját ostobaságuktól)

Egy volt pánikbeteg

Persze, nem jelentik a világvégét, de X*X bogyó és menj haza mondattal az ember nem gyógyul, csak elfedi kicsit, jobban az alapbetegségét, alapproblémáját, nem beszélve a mellékhatásokról és egyéb tényezőkről.

Egy szakember.

Viszont érdekelne, hogy az utolsó hozzászóló hogyan jött rendbe és már nem szenved a pánikbetegségben? A gyógyszerek mellett neked mi segített? Mennyi ideig voltál beteg és mióta nem vagy az?